Nincs szülinap torta nélkül? – Ünnepléseink fontos kellékei

Egy buli megrendezése sok munkával és előkészülettel jár. Ilyenkor sürgünk-forgunk a konyhában, hogy az ünnepeltnek elkészítsük álmai tortáját, amit majd gyertyákkal díszíthetünk, órákon át lufikat fújunk, lázasan igyekszünk papírba csomagolni a szülinapos ajándékát és még a bolondos kinézetű papírcsákót is a fejünkre tesszük, hogy semmiből ne maradjunk ki. Néha talán mindannyian elgondolkozunk azon, vajon miért is csináljuk mindezt? Ezek nélkül az előkészületek nélkül nem lenne teljes az ünneplés? A következőkben erre a kérdésre keressük a választ. 

Lufi

Az első gumiballont Michael Faraday készítette 1824-ben, mégpedig úgy, hogy két gumilapot egymásra fektetett, a közepébe lisztet tett, majd a széleiknél összezárta őket. A léggömb ezt követően számtalan változáson ment keresztül. A legnagyobb áttörést azonban az jelentette, hogy elkezdték színezni az amúgy seszínű lufikat, ami élénkké, vibrálóvá tette őket. A festékek olcsó termékek voltak, ami hozzájárult a léggömbök alacsony árának és népszerűségének megőrzéséhez. A lufik általánosságban könnyen formálhatóak és változatos módon dekorálhatóak, amit a gumiballongyártók hamar ki is használtak. Ezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy a léggömböt manapság már dekorációs elemként emlegetjük. Az emberek mindenféle különleges alkalmak kellékeként kezdték el használni őket. Azonban a legnagyobb változást a szülinapi ünneplésekre gyakorolták. Az emberek sorra lufikkal dekorálták bulihelyszíneiket, amíg tudat alatt be nem építették azokat a születésnapi kultúrába. 

Piñata

Bár sokan a piñatákat a szórakozással és a könnyelműséggel társítják, valójában azok mélyen gyökereznek a latin nép történelmében. A piñata eredete a 14. századi Azték Birodalomra vezethető vissza, akik úgy tisztelték isteneiket, hogy egy kis, tollal fedett edényt megtöltöttek kincsekkel, és többször megütötték egy bottal, amíg annak tartalma egy szobor lábához nem esett. Az edény gyakran bika vagy más állat alakú volt, esetleg csillag formájú, és tele volt kincsekkel, például kukoricával, gyümölcsökkel és virágokkal. A hagyományos csillag alakú piñata ma is jelentőséggel bír, hét csúcsa a hét halálos bűnt jelképezi, amelyeket meg kell semmisíteni – ezért törjük össze őket. Egyes latin kultúrákban a piñatát karácsony estéjén törik össze, míg másokban születésnapi bulikon vagy más ünnepségeken. Bár elvesztette vallási jellegét, a piñata ma is a kultúránk szignifikáns része. Az öröm, az ünneplés és az összetartozás fontos szimbóluma.

Torta és gyertyák

A szülinapi torta története az ókori egyiptomi polgárokig nyúlik vissza, akik születésnapjukon „khak” sütiket szolgáltak fel a napisten, Ra tiszteletére, ami egy újabb sikeres, nap körüli évet jelképezett. Az ókori rómaiak és görögök már tortákat szolgáltak fel a születésnapokon és az esküvőkön. A görögök minden holdév hatodik napján hold alakú tortákkal ünnepeltek, melyeken már égő gyertyák is voltak. Ezeket az ókori Görögország holdistennőjének, Artemisznek ajánlották fel. A torták kivitelezése és dekorációi azóta sokat fejlődtek. A 17. században a torta részletei, köztük a cukormáz, a rétegek és a díszítések népszerűvé váltak. Ekkor a tortás ünneplést csak a tehetősebb polgárok engedhették meg maguknak az alapanyagok magas ára miatt. Azonban a 18. században drasztikusan csökkent a torták ára, a tortagyártás pedig növekedett. Manapság a születésnapi bulik és egyéb ünnepségek elengedhetetlen kellékei.

Konfetti

A konfetti hagyománya az ókorba nyúlik vissza. Az ókori civilizációkban az apró tárgyak, például magvak és szirmok eldobása az esküvők és más alkalmak ünneplésének gyakori módja volt. Az ókori Rómában és Görögországban az emberek búzát, rizst és árpát dobtak az ifjú házasokra, hogy termékenységgel és jóléttel áldják meg őket. Később, a középkorban virágokat, gyógynövényeket és fűszereket használtak erre a célra. Európában a vendégek levendulával, rózsaszirmokkal és kakukkfűvel dobálták meg a fiatal házasokat, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és szerencsét hozzanak. A 19. századi Európában jelent meg a mai értelmezés szerinti konfetti, ami változatosabb szín- és formaválasztékot tett lehetővé. Használata egyre elterjedtebbé vált, szokássá alakult, ahogy a papírgyártók megragadták az iparágat, és elkezdtek színes papírkonfettit gyártani. Ezeket már gyakran galambok és szívek képére formálták.

Partisapka

A hegyes születésnapi kalap eredete a szamárfüles sapkára vezethető vissza, amelyet a 16. században az iskolákban büntetési eszközként használtak. Ez egy kúp alakú, papírból készült kalap volt, és betűk vagy szavak voltak ráírva, hogy megszégyenítsék az azt viselő diákot. A 18. században már a bulizókhoz kötötték, akik kartonpapírból készült, talmival, virágokkal és tollal díszített kúpos kalapokat kezdtek viselni ünnepi alkalmakkor. A ma ismert hegyes születésnapi sapka csak 1858-ban jelent meg, amikor egy Augustus Toplady nevű német cukrász papírkalapot készített fia születésnapjára. A kalap kúp alakú volt, tetején pedig bojt ült. Toplady dizájnja nagy sikert aratott, és elindított egy máig tartó trendet, melynek köszönhetően a születésnaposok világszerte különlegesebbnek érezhetik magukat. Az évek során a sapka különböző mintákkal és dekorációkkal is kiegészült, például csillámokkal, flitterekkel és matricákkal. 

Pezsgő

Először az 5. századi Franciaországban, I. Klodvig király udvarában ünnepeltek pezsgővel. Az ünnepély során a királyság felemelte a helyi borral töltött poharakat, és jó egészséget kívántak az uralkodónak. Sok ikonikus termékhez hasonlóan a pezsgő fejlődése éppúgy szól a marketingről, mint magáról az italról. Európában a 18. században kezdtek tábort verni a nagy Pezsgő-házak. Ezek a cégek tették a pezsgőt a gazdagok és híresek italává, és emelték jelentős státusszimbólummá. A francia forradalom után a világi rituálék részévé vált, amelyek a korábbi vallási szokások helyébe léptek. Esküvőkön, keresztelőkön és más eseményeken kezdték felszolgálni. A 19. század végén már az egész világon elterjedt, és rangtól függetlenül az ünneplés italává vált. A pezsgősüveg kinyitásának hangja az izgalom és az ünneplés szinonimája lett, a poharakba öntött pezsgő látványa pedig elegáns és kifinomult légkört teremt az ünnepélyekhez.

Papír partisíp

Az ókori egyiptomiak építettek be először kürtöket, szarvakat ünnepeikbe és vallási szertartásaikba. Az ókori Görögországban és Rómában a kürtöket különféle istenek és istennők tiszteletére szolgáló ünnepélyek alkalmával, az ünnepség kezdetének bejelentésére vagy a különleges pillanatok megjelölésére használták. A középkorban lakomák és bankettek kiegészítője volt. A vadászkürt is ekkor jelent meg. Kezdeti funkciójához képest, hangja végül az örömteli alkalmak szinonimájává vált, már gyakran használták esküvőkön és fesztiválokon is. A modern partisíp feltalálása a 19. század végére nyúlik vissza és Jacob Gartner nevéhez fűződik. Alkotása egy feltekert papírdarabból állt, melynek egyik végéhez egy hullámos papírcsík volt rögzítve, így jellegzetes zörgő hangot produkált. Manapság általában műanyagból készülnek, melynek köszönhetően sípoló hangot adnak. A boltokban már számos színben és mintázattal kaphatók.