Hogyan áll most a …? – A kozmosz felfedezése: földönkívüli élet nyomában

A földönkívüli élet kutatása számtalan több fő területből tevődik össze: naprendszerünk felfedezése, exobolygók keresése és vizsgálata, asztrobiológia, és intelligens élet jeleinek kutatása. 

Az intelligens élet kutatásával a SETI (Search of Extraterrestrial Intelliegence) foglalkozik. Tevékenysége arra fókuszál, hogy esetleges idegen civilizációk által az űrbe küldött üzeneteket, például rádiójeleket figyeli, annak reményében, hogy a jelek között észrevesz olyan összefüggéseket és mintázatokat, amik egy földönkívüli civilizáció létezését bizonyíthatja. Évtizedes megfigyelések ellenére még nem sikerült olyan jelet fogni, ami erre utalna. 

Az asztrobiológia egy összetett tudományág, amely általánosságban a földönkívüli élet létezésével, a földi élet kialakulásával, és annak körülményeivel foglalkozik. Központi kérdése, hogy milyen feltételek szükségesek az élet kialakulásához és fenntartásához, különös figyelemmel az olyan mikroorganizmusokra, amelyek extrém környezeti hatások között is képesek az életben maradásra. Ezen organizmusok megértése növelheti a tudásunkat arra vonatkozóan, hogy talán olyan környezetekben is elképzelhető az élet kialakulása, amelyekre korábban nem gondoltunk.

A földönkívüli élet kutatására a legalkalmasabb kiindulópont a naprendszerünk, hiszen itt a nagy távolságok ellenére is rendelkezésünkre áll a technológia, hogy szondákkal és egyéb eszközökkel jobban megvizsgáljuk egy bolygó felszínét, talajának összetételét. Ennek elsődleges célpontja naprendszerünkön belül a Mars, amelyen jelenleg is dolgozik a NASA Perserverance rover nevű marsjárója, amely élet után kutat, és mintákat gyűjt későbbi elemzésre. A Marson kívül a Jupiternek és a Szaturnusznak is van olyan holdja, amely alkalmas célpontja élet kutatásának, hiszen a kutatók azt feltételezik, hogy ezen holdak jégrétege alatt egy hatalmas óceán terül el. Ennek a feltételezésnek az alapja a Jupiter mágneses terének megzavarása az Európa körül, ami implikálja, hogy az Európa belsejében egy speciális mágneses tér indukálódik, amihez egy elektromosságot vezető folyadékra van szükség, ami legvalószínűbb esetben sós víz.

Kicsit eltávolodva a naprendszertől, egy másik érdekes kutatási terület az exobolygók vizsgálata. Az exobolygók olyan Földhöz hasonló bolygók, amelyek a Naphoz hasonló méretű csillag rendszerében keringenek az élhető zónában, tehát olyan távolságra, hogy a bolygó felszínének hőmérséklete és összetétele alkalmas lehet folyékony víz jelenlétére, amely egy kritikus összetevője az élet létrejöttének, ahogy most ismerjük. A Kepler teleszkóp és annak utódjai mint a TESS (Transiting Exoplanet Survey Satelite) több ezer ilyen bolygót fedeztek fel. Ezen égitestek részletes vizsgálata jelenleg jóformán kivitelezhetetlen, ugyan elképesztően messze vannak, és jelenleg nem rendelkezünk olyan technológiával, ami képes lenne ekkora távolságot megtenni, és onnan jelet visszaküldeni. Viszonyításképpen a legközelebbi exobolygó a Poxima Cantauri b, 4.2 fényévre található a Földtől. A Voyager 2 szonda 1977-ben indult, és még nem ért ki a naprendszerből. Ezzel a sebességgel 75000 évre lenne szüksége, hogy eljusson a Poxima Centauri b-ig. 

Tudományos körökben gyakran vita tárgyát képezik ezek a kutatások, hiszen a sok évtizedes munka nem hozott még átütő sikert, és mivel nincs is reális kilátás arra, hogy a következő években ez megtörténjen, ezért nem szívesen költenek rá sok pénzt, ami elengedhetetlen az előremenetelhez. A kíváncsiság azonban nagy úr, és az emberi lét, illetve az értelmes lét megértése, valamint a világegyetemben betöltött szerepünk megértésének vágya továbbra is hajtja a tudósokat, ezért minden bizonnyal a kutatások a jövőben is folytatódni fognak, hogy megismerjük az ismeretlent.