A kapitalizmus sötét oldala, avagy a nők és a természet kizsákmányolása

Az eseményt május 9-én 16:30-as kezdettel a BME Q épületében rendezték meg. A közönség három előadást hallhatott, Trauma, nők, fenntarthatóság; Kulturális munka és fenntarthatóság a zeneiparban; illetve Népszerű filmek fenntarthatósági üzenetei címekkel. Az előadásokat vitafórum követte. A valódi vitahelyzetek kialakulása miatt a rendezvény estébe nyúlóan, 19 órakor ért véget. A fórumra érkező 25-30 fős közönséget nagyjából fele-fele arányban alkották tanárok és hallgatók. 

A rövid megnyitó beszédet Dr. Buzási Attila egyetemi docens, a BME GTK Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék tanszékvezetője tartotta. 

Dr. Ijjas Flóra, a BME Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék egyetemi adjunktusa és Dr. Barna Róza Emília, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék egyetemi docense szerint a nőket és más kisebbségi csoportokat hasonlóképpen zsákmányolja ki a kapitalista rendszer, mint a természetet. Ezt az elméletet ökofeminista gazdaságtannak és kritikának nevezik. Eszerint a patriarchátus és a kapitalizmus közös jellemzője a rendszerszintű elnyomás, a természeti tőke, a nők, a gyerekek, a nem fehérbőrű emberek és az őslakosok kizsákmányolása. Ez alapján Dr. Barna Róza Emília úgy állította párhuzamba a két jelenséget, hogy a kapitalista rendszer mind a természetet, mind pedig a nőket olcsó nyersanyagnak tekinti, amelyek vég nélkül használhatóak. Hiszen a nők által végzett munka gyakran fizetetlen, ugyanakkor a kapitalista rendszer számára extra profitot termel, mely nélkül a gazdasági fejlődés lehetetlen lenne. Azaz a nők fizetetlen gondozási munkája hasonló válságjelenségekhez vezethet, mint a természet kizsákmányolása esetében a klímaválság. Dr. Ijjas Flóra ezt azzal egészítette ki, hogy a kapitalista patriarchátus figyelmen kívül hagyja, hogy a piac és a gazdaság szereplői hányféleképpen függenek a fizetetlen gondoskodási munkától és a természeti tőke fenntarthatatlan használatától. Hiszen a legnagyobb gazdasági szektor jelenleg a fizetetlen gyermekgondozás, a második pedig a fizetetlen munka többi fajtája együttvéve. Ezek önállóan nagyobbak, mint a pénzügyi és biztosítási szektor együttvéve. 

A két hölgynek határozott véleménye van arról is, hogy a női emancipáció milyen irányba tart. Ők úgy vélik, hogy egyet lépünk előre, majd kettőt hátra. Ennek következtében, nem is beszélhetünk konkrét előrehaladásról. Ennek alátámasztására Dr. Ijjas Flóra számos érdekes adatot hozott. Bizonyított tény, hogy jóval több nő van kitéve szegénységnek és prostitúciónak. Ennek következtében, jelenleg 13 millió nő tölti minden egyes napját vízhordással, illetve 250 millió nő esett női nemiszervcsonkítás áldozatául. Az oktatáshoz való hozzáférésben is hátrányt szenvednek, már az általános iskolai oktatásból több lány marad ki, mint fiú. Emellett a nők jóval nagyobb arányban kényszerülnek láthatatlan munkák végzésére, amiért gyakran kevesebb fizetést is kapnak, mint férfitársaik. A nők a mai napig alulreprezentáltak a politikában és a tudományok terén is, például a Magyar Tudományos Akadémiának jelenleg nincs női tagja. Kifejezetten felháborodást keltő adat, hogy jelenleg a világ 39 országában a férfiak törvényileg bármit megtehetnek a nővel. Azonban Magyarországon sem túlzottan bizalomkeltő a helyzet. Hazánkban hetente legalább egy nő hal meg családon belüli erőszak áldozataként. Az adatok alapján az erőszaktevők 87%-a férfi. Flóra szerint, ha egyenlőség lenne, emelkedne a születésszám és nagyobb arányban lenne mentális és fizikai jóllét. Véleménye szerint a cél az, hogy kitaláljuk, hogyan tudunk legkevésbé ártani magunknak és másoknak. Dr. Barna Róza Emília úgy fogalmazta meg a problémát, hogy egyfajta „háziasszonyosodás” megy végbe azáltal, hogy a nőkhöz rendeljük a már említett fizetetlen munkákat. Ő úgy véli, hogy a nők házimunkájának idealizálása hasonló a művészek idealizálásához. Egy tehetséges festőre, vagy zenészre úgy tekintünk, hogy akkor is ki kell használnia a tehetségét, ha soha nem fog a munkájáért fizetést kapni. A nők háztartás körül végzett munkája hasonlóképpen elismerés nélkül marad, mint egy magának alkotó művész tevékenysége. Azonban megesik, hogy egy férfi nemű művész mégis sikeres lesz, elismerik a munkáját. Ilyenkor a mellettük lévő nők gyakran kényszerülnek láthatatlan, fizetetlen munkát végezni, hiszen sokszor vállalnak titkárnői, könyvelői, alkotósegédi és menedzselési feladatokat, pusztán szívességből. Ezzel szemben Prof. Dr. Tóth Gergely, a MATE Vidék- és Területfejlesztési Tanszék egyetemi tanára úgy véli, hogy a problémák ellenére folyamatosan közeledünk a női emancipáció felé. Ugyanis számos területen több lehetőség tárul a nők elé, mint korábban. 

Prof. Dr. Tóth Gergely számos példát hozott arra, amikor kedvenc filmjeink és sorozataink pozitív fenntarthatósági példákat mutatnak be, illetve arra is, amikor negatív üzenetet hordoznak. Például rengeteg film és sorozat reklámozza a ruhák és autók gyakori cserélgetését, illetve a luxustermékek felhalmozását, mellyel bátorítják a nézőközönségüket a nem tudatos fogyasztásra. A professzor a James Bond sorozaton keresztül mutatta be, hogy a nőket leggyakrabban milyen szerepekben láthatjuk a mozivásznakon vagy a streaming platformokon. Az említett sorozat első néhány epizódjában a nők pusztán, mint szexobjektumok jelentek meg, vagyis egy rendkívül lealacsonyító pozícióba helyezték őket az alkotók. Később munkapartnerekként, illetve ellenfelekként mutatták be a nőnemű karaktereket. Ezzel azt sugallták, hogy a nők értékesek lehetnek a munka világában, ugyanakkor érzelmi kötődést továbbra sem érdemes kialakítani velük. A sorozat lezárása pedig már egy abszolút pozitív példát mutat be, ugyanis James Bond végül férji és apai pozícióban is megmutathatja magát. Tehát a nőt már érzelmi partnerként ábrázolták a sorozat záró epizódjaiban.