Közép-Ázsia az iszlamista terrorizmus egyik új toborzási célterülete

Az Iszlám Állam újra fokozódó tevékenységére figyelmeztet a terrorszervezetről szóló 18. ENSZ-jelentés, melyet 2024. január 31-én tettek közzé. A levantei harcok és a területi bukás során a szervezet bár jelentős veszteségeket szenvedett, a nemzetközi iszlamista terrorizmus fáklyavivőjeként imázsa töretlen. Újabban Afrika és a posztszovjet muszlim államok válnak a toborzás centrumaivá, melyek közül kiemelkedik Tádzsikisztán.

Tádzsikok a harc első vonalában

2023 július-augusztusa: a német terrorelhárítás hét személyt tartóztat le Észak-Rajna-Vesztfáliában, akiket támadás előkészítésével vádolnak.

2024 március 24.: négy felfegyverzett támadó tüzet nyit a moszkvai Crocus City Hall-ban gyülekező tömegre.

A közös ezen közelmúltbeli, de földrajzilag távol eső eseményekben, hogy a gyanúsítottak és az elkövető között nagy számban találhatók tádzsik nemzetiségűek. A közép-ázsiai országból az Iszlám Állam felemelkedése után több mint 1300-an csatlakoztak a szervezethez. A Counter Extremism Project nevet viselő nonprofit szervezet adatai szerint bár Tádzsikisztánt ezidáig jórészt elkerülték a nagy volumenű iszlamista támadások, az ország a harcosok második legnagyobb exportőre és utánpótlója. Az idén január végén publikált ENSZ-jelentés, mely részleteiben elemzi az Iszlám Állam tevékenységét szintén kiemeli, hogy Tádzsikisztán és a közép-ázsiai régió a toborzás egyik újhullámú célpontjává kezd válni. Ez regionális szinten az Iszlám Államnak hűséget fogadott ISIL-K, illetve a számos elszórtan tevékenykedő, de hálózatot alkotó extrém iszlamista szervezet, mozgalom és párt térnyerésében érhető tetten. A tendencia maga nem újkeletű, azonban a volumen erősödő jellege növeli a térség terrorfenyegetettségét.

Magas körökig

Az Iszlám Állam tevékenysége Tádzsikisztánban sem újszerű dolog, de egy 2015-ös esemény a toborzás új célközönségének lehetőségét vetette fel. Az év áprilisában váratlanul eltűnt a tádzsik biztonsági szolgálat és egy elit elhárító csoport egykori feje, Gumurod Halimov, majd májusban egy ISIS-propagandavideóban tűnt fel újra – mint a szervezethez csatlakozott harcos. Halimov a jelentések szerint még 2017-ben életét veszítette a Közel-Keleten azon többéves harcban, mely nemzetközi összefogással végül megsemmisítette az Iszlám Állam területét.

Példája mégis jól jelzi, hogy a berögződött felfogással ellentétben a beszervezés nem csak a szegényebb, tanulatlan és/vagy kevés lehetőséggel rendelkező társadalmi csoportokat érintheti. Halimov a tádzsik biztonsági erőkhöz csatlakozva hírnevet szerzett magának az országban, melyet tovább erősített, hogy 2010 és 2015 között az állam keleti részén lezajlott iszlamista felkeléskísérletben több terrorellenes akciót is sikerrel vezetett. Átállása a szervezethez sokkolta a tádzsik közvéleményt. Nem csak arról volt szó, hogy érzékeny nemzetbiztonsági információ szivároghatott ki általa. Többek között az USA-ban is kiképzéseken vett részt az egykori Balckwater magán katonai cégnél. Az itt megszerzett tudását Halimov csatlakozása után a szervezet kezére bocsáthatta.

Radikalizáció a Közép-Ázsiában

A posztszovjet ázsiai országok és közvetlen környezetük a radikalizáció új hullámát élik át. A terrorizmus tipikus térségbeli melegágyának tartott Afganisztánban a helyzet valamelyest változni látszik: az amerikai erők kivonulása után félő volt a szervezett terrorizmus visszaerősödése, azonban a régi-új tálib vezető réteg önmagára nézve is fenyegetésként éli meg a dzsihadista iszlamizmus terjedését, ezért próbálnak fellépni az Iszlám Állam és leányszervezetei ellen. Az erőfeszítéseket az említett jelentés is kiemeli, de tévedés volna azt állítani, hogy a gyakori támadásokat szenvedő országban a biztonsági helyzet kielégítő.

A toborzás pedig új régiókra kezd kiterjedni. Ha a Szovjetunió és egykori tagköztársaságainak története a 90-es években elválni látszott, mostanra a terrorizmus miatt Oroszországnak újra Közép-Ázsia felé kell fordulnia. Többmillió kazah, kirgiz, tádzsik, türkmén és üzbég vállal munkát orosz nagyvárosokban, ahol gyakran kielégítő fizetés nélkül és kérdőjeles körülmények között dolgoznak. Távol az anyaország kontrollhatásától egyedül egy új országban és új közösségben nagyobb a radikalizáció veszélye. Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán vagy Üzbegisztán ugyanis annak ellenére, hogy szinte 100%-ban muszlim országok, jelentős mértékben szekularizálódtak. E tény könnyen visszaüthet és kiábrándult, egyet nem értő vagy vallásosságukat veszélyben érző egyéneket és csoportokat terelhet az extremizmus útjára – főként ha az autoriternek tekinthető vezetés a fejlődés direktíváját kompromisszumot nem ismerően a helyi hagyományok elleni fellépésben látja. Tágabb perspektívában az új harcosok megjelenése az Iszlám Állam újbóli aktivizálódásával jár együtt.