“A ciklikusság határoz meg minket”

Egy évtizednyi zene. Ennyit tudhat már maga mögött a Margaret Island, a hazai zenei élet, a fesztiválok palettájának oszlopos tagja. Füstös Bálintot, a zenekar gitárosát kérdeztük a nemrég megjelent 5. lemezük, a jubileumi ünneplés, a jótékonykodás és a magánélet-munka egyensúly kapcsán. Ha mindig is vonzott a rivaldafény, de még nem érted el, alább egy betekintés a zenész életbe. Így is lehet csinálni!

A te szobádban indult a zenekar és most ott fejeztétek be az áprilisban megjelent 5. albumotokat, a Minden levegővétellel újra megszületünk-et. Hogyan változott a te szobád az elmúlt 10 évben?

Az érettségi évében kezdtünk el zenélni, akkor még anyukámmal laktam együtt és az a gyerekszobám volt lényegében. Ez a mostani már a saját szobám a saját lakásomban. Ez egy nagy változás. Az idők alatt a szoba megtelt hangszerekkel, újdonságként most bekerült egy pianínó is. (A március 8-án és a március 15-én posztolt Facebook videókban látszik is belőle valamennyi) Jó érzés, hogy itt nem csak én, hanem a többiek is otthon érzik magukat. Szeretünk itt dolgozni, mert nem köt minket a stúdióidő, csak elvonulunk és tudunk a zenére figyelni. A hangulatot szinte mindig fokozza a kutyám, Ella is, beleliheg a felvételekbe, vagy éppen mindig valakihez hozzá kell bújnia, úgyhogy ezek adnak az egész felvétel folyamatának egy otthonosságot, nyugalmat, ami szerintem fontos ahhoz, hogy igazán jól tudjunk dolgozni.

Mit gondolsz, ehhez képest hogyan változott a zeneipar és a világ?

Amikor elkezdtünk zenélni mi voltunk a legfiatalabb generáció, mostanra érezzük, hogy vannak utánunk következő generációk, bejöttek más stílusok.  Szeretem figyelni ezeket, ahogy a sok új embert is a koncertre járók között. Mi próbálunk saját magunkkal foglalkozni és azt a zenét csinálni továbbra is, ami belőlünk jön. Szeretnénk megmaradni abban, amiben szerintünk is jók vagyunk, az élő zenekaros, élő hangszerekkel játszott zenélésben. Szeretünk lemezeket készíteni, nagyobb ívű anyagokon dolgozni, nem csak egy-egy dalt megjelentetve, hanem a dalok egymásutániságába is plusz tartalmat csempészve. 

Mennyiben befolyásolnak titeket a nagy horderejű nemzetközi események, mint például háború vagy a COVID volt?

Közvetetten abszolút befolyásol minket. Mindig is azokból a dolgokból írtunk dalokat, amik velünk történtek. Még ha nem is direktben szólnak ezekről a dalszövegeink, abszolút benne van azok rétegeiben. A legújabb lemezünk záródalát, a Megőriz majd című dalt például, mikor Kristóf elkezdte írni, akkor volt egy nagy autós tömegbaleset és egy nagy tűz talán Törökországban. Van is benne ez az “Égő roncs olvasztja minden képzeltünk” sor. Ez ebből a szerencsétlenségből indult ki, noha a számot hallgatva nem ez az elsődleges tartalma. Persze, nyitott szemmel járunk, és abszolút hatással van ránk a világ történése, minden a saját szűrőnkön keresztül fut bennünk végig és rakódik rá a zenénkre.

A legutóbbi lemez Nem megyek én sehova című dalához videóklip is készült. A szám a megvalósult és a megvalósulatlan álmokról szól. Te milyen álmokat hagytál az út szélén?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert azzal foglalkozhatunk, amit a legjobban szeretünk és azt élhetjük, amire mindig is vágytunk, hogy zenével foglalkozhatunk főállásban. Ez egy folyamatos munka, egyáltalán nem magától értetődő. Szoktunk beszélgetni célokról, tervekről, de sosem olyan vágyak fogalmazódnak meg bennünk, hogy mi mindenképpen szeretnénk mondjuk az Arénában játszani. Nekünk az emberi oldal az igazán lényeges, szeretnénk megmaradni ebben a most is fennálló, különleges egységünkben, ami már tizedik éve jól működik. Inspiráljuk egymást, dalokat írunk és a színpadon együtt zenélünk, ezek a legfontosabbak nekünk. 

Milyen álmokat dédelgetsz a jövőre nézve?

A ciklikusság határoz meg minket, ez a legutóbbi lemezen is többször előkerül. Valahol mindig ugyanazokat a köröket futjuk, de sosem ugyanúgy: koncertezünk, lemezt írunk, koncertezünk, lemezt írunk… Érdekel ez a folyamat, szeretek dalokon dolgozni, szeretem, amikor a semmiből létrejön valami, ahogy az is inspirál, mikor ezeket dalokat színpadon játsszuk és folyamatosan alakulnak, formálódnak.

Milyen három meghatározó mérföldkövet emelnél ki az elmúlt tíz évetekből?

Nehéz kérdés, mert persze, jól esnek a díjak, szakmai elismerések, de sosem ezek mentén mértük magunkat. Leginkább a csapatunkat emelném ki, a stábot, akikkel együtt dolgozunk a zenekar alakulása óta, nagyon kevés személyi változással. Például ugyanazzal a hangmérnökkel dolgozunk a kezdetektől, ugyanaz a gitártechnikusom, aki először mellénk szegődött. Másodiknak mondanám az éves szinten ismétlődő szigligeti koncerteket. Ezek minden évben különlegesek számunkra, és külön öröm, hogy idén duplázni fogunk, az első este az első öt év dalaiból, míg a másnap a második öt évünk dalaiból válogatunk majd. Harmadiknak pedig a Parkos koncerteket mondanám, ezek minden évben nagyon fontosak, így nem volt kérdés, hogy a 10. születésnapunkat is ott szeretnénk ünnepelni

Hogyan készültök idén erre?

A mostani évünk úgy néz ki, hogy a lemezbemutatón minden új dalt eljátszunk, és utána fordulunk rá erre a tizedik éves ünneplésre. Annyi bizonyos, hogy a Parkban best of műsort fogunk játszani, azokat a dalokat próbáljuk majd kiválogatni, amiket a leginkább szeretnek tőlünk, amik legjobban működnek a koncerteken.

Terveztek privát ünneplést magatoknak?

Persze, mindig szoktunk, leginkább akkor, amikor Fonyódra elvonulunk Vikiékhez. Ekkor tudunk kicsit megállni és örülni annak, amiben benne vagyunk.

Hogyan fér meg a tanulás és a magánélet a zenekar mellett? Milyen szituációkban a legnehezebb tartani az egyensúlyt?

Szerintem mostanra kialakult mindenkinél egy egészséges egyensúly. Ahhoz, hogy jól legyünk a színpadon, kell, hogy a hétköznapokon szakítsunk időt magunkra is. Engem a kutyázás például nagyon helyre tesz, segít kialakítani egy napirendet.
Iskola tekintetében Kristóf idéntől elkezdte el az alkalmazott zeneszerzés szakot a Zeneművészeti Egyetemen. Szerintem ez felettébb izgalmas, de az biztos, hogy egyben egy hatalmas kihívás is. Egyértelmű, hogy ez áldozatokkal, szervezéssel és egy csomó szükséges megértéssel jár mindannyiunk részéről, de teljesen elfogadjuk, hogy ez neki most prioritást élvez, sok időt, energiát vesz el, ezért próbáljuk úgy alakítani az életünket, hogy amit akár nélküle is meg tudunk oldani, intézni, interjút adni, azt meg is tegyük.

Hogy fogadták Kristófot az intézményben a Margaret Islandes múltjával és jelenével?

Kölcsönösen izgalmas a találkozás, a komolyzenészeknek a mi világunk új, neki meg pont amiatt, hogy nincs meg a komolyzenei előképzettsége, ez a műfaj tárul fel egyre jobban az ismeretlenből. Az egyetemi közeg, ahogy meséli, nagyon segítőkész és megértő vele, úgy, hogy közben inspiráló, a többieknek is, hogy tud behozni egy másfajta gondolkodást a Zeneakadémiára.

Hogy áll most össze a teljes csapat?

Általában 16-an indulunk a koncertekre, heten vagyunk a színpadon, és még legalább ennyien vannak körülöttünk, akik azon dolgoznak, hogy minden rendben menjen a színpadon. Ezen kívül fontos még a kiadó és a menedzsment. Szerencsés, mert úgy érzem mindenki a csapat részének érzi magát, nem csak munkahelynek fogja fel a zenekart. Látom és érzem, a zenekar fontos az összes szereplőnek, mindenkinek másként a sajátja.

Mi alapján álltok egy jó ügy, kezdeményezés, vagy éppen társadalmi szerepvállalás mellé?

Mindig is fontos volt nekünk, hogy időről időre válasszunk olyan ügyeket, ami mellé oda tudunk állni, mivel sok emberhez eljut, amit csinálunk, jó néha ebből a figyelemből átirányítani mások felé is. Arra próbálunk figyelni a sok megkeresés közepette, hogy amihez csatlakozunk, az inkább ne csak egy alkalomról szóljon, hanem mélyebben részt tudjunk venni benne, meg tudjuk ismerni az ügyet, és hitelesen, teljes vállszélességgel tudjuk képviselni. Így nem forgácsolódunk szét és így vagyunk mindig képben a segítségnyújtásunkkal, ennek szerintünk, bár sok visszautasítással jár, csak így van értelme.

Hogyan tervezel pihenni, ha majd lemegy a dömping?

Még nem tudom, most lett vége egy nyugodtabb, otthonról dolgozós tervezős időszaknak és végre indul a szezon. Kifejezetten várom, hogy mehessünk és menjünk. Fontosnak, hogy a mindennapokban is legyen helye a pihenésnek, de nyilván szeretnék majd utazni, mert az bármikor ki tud kapcsolni. Meg persze minél többet kutyázni.

Milyen zenéket ajánlanál a kedves olvasóknak, hogyha minőségi jó zenét szeretnének hallgatni rajtatok kívül? Neked mik a személyes kedvenceid?

Sok mindenben találok valamit, ami tetszik. Amit most sokat hallgatok és csak ajánlani tudom, az Maggie Rogers-nek vagy Lizzy McAlpine-nek is egy-egy új lemeze. Időről időre előveszem a régi nagy kedvenceket is úgy, mint a Fleetwood Mac vagy az LGT.