Rektorválasztás a Műegyetemen
BME körkép
Idén új rektort választ egyetemünk, mivel Dr. Czigány Tibor megbízatása 2024. június 30-ával lejár. A jelenlegi vezető a következő rektori ciklusra már nem nyújtott be új pályázatot.
A pályáztatás folyamata a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) pályázati kiírás tervezetének megküldésével vette kezdetét, amelyet a BME Szenátusa véleményezett. A KIM megkapva a Műegyetem által észrevételezett anyagot azt közzétette, és a pályázat benyújtásának határidejét április 29-re tűzte ki. A megadott határidőig két pályázat érkezett a minisztériumhoz, az egyiket Dr. Charaf Hassan egyetemi tanár, a VIK dékánja nyújtotta be, a másikat pedig Dr. Kiss Rita Mária egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a GPK Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék vezetője.
A Műegyetem Szenátusa június 10-én választ rektorjelöltet a pályázók közül egyszerű többségi szavazással.
A két pályázó bemutatkozását, terveit és céljait alább olvashatják.
Dr. Charaf Hassan
A hallgatók a legfontosabb bázisunk, kiemelten számolok velük
Hiszek a Műegyetemben! Mindent ennek az intézménynek köszönhetek – tudást, kapcsolatokat és sikereket. Hűséges maradtam hozzá, mert segíteni szeretném a BME-t abban, hogy az utánunk következő generációknak is megadja mindazt, ami a boldogulásukhoz elengedhetetlenül szükséges. Ezért pályázom meg a rektori tisztséget.
37 éve léptem be a BME K épületének kapuján. Azóta kis túlzással az egyetemnek élek. Végigjártam a ranglétrát: 1987-ben hallgatóként kezdtem a VIK-en. Aztán oktatóból 2013-ra tanszékvezető-helyettes lettem a VIK Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszéken (AUT), melynek 2016 óta a tanszékvezetője vagyok. 2019-ben a Kari Tanács nekem szavazott bizalmat, hogy dékánként vezessem a BME legnagyobb karát. 2023-ban a Kar egyhangúlag ismét támogatott, így jelenleg a második dékáni ciklusomat töltöm.
Szerencsésnek mondhatom magam, mivel éppen akkor kezdhettem oktatni, amikor az első informatikai forradalom kirobbant a világban. Szakmai érdeklődésem szinte azonnal a szoftverfejlesztési terület felé fordult, ami az egyetem támogató tudományos hátterének köszönhetően komoly sikereket hozott intézményünknek. Európában elsőként vezettem be a mobilprogramozást az egyetemi képzésekbe, majd a mobilalkalmazásokkal kapcsolatos kutatási és fejlesztési feladatokat a nemzetközi színtérre is kivittem.
Az ipar elképzelhetetlen a felsőoktatás nélkül, és ez fordítva is igaz. Ezért rengeteg időt és energiát fektettem mindig abba, hogy a hallgatóink minél előbb kapcsolatba kerüljenek a piaccal, a fontos gazdasági szereplőkkel. Szakmai és tudományos életutamat végigkíséri az ipari kihívások és az oktatás összekapcsolása. Számos szoftverprojekt vezetője voltam, amelyek a vezető hazai informatikai vállalatoktól a KKV-ken keresztül a külföldi partnerekig, a duális PhD program létrehozásáig terjednek.
Vezetőként mindig azon dolgoztam, hogy a BME minél szélesebb tudományos és szakmapolitikai kapcsolati hálóval rendelkezzen. Számos országos szintű szakmai programban vállalok ezért vezető szerepet: többek közt a HUN-REN Irányító Testület tagja és a Nemzeti Laboratóriumok Szakmai Tanácsadó Bizottság tagja vagyok.
Nem hiszek sem a „langyos vízben”, sem a „takarék üzemmódban”. Abban hiszek, hogy a tehetségekre építve, a hagyományainkat megőrizve, proaktívan a bevételeinket növelve nekünk kell együtt megteremtenünk a jövő Műegyetemét. Hiszek az önállóságban, az autonómiában, ezek nélkül elképzelhetetlen egy sikeres BME. Magyarország egyik legfontosabb egyetemeként a BME sikerre predesztinált, de csak akkor, ha a rendelkezésére álló lehetőségekkel mer és tud is élni. Ennek szellemében készítettem el pályázatomat.
Pályázatom célja egyértelmű: az intézmény kiválóságát fenntartani és továbbfejleszteni az országos és regionális vezető szerep megtartása és erősítése érdekében. Ennek a feltétele, hogy az Egyetemben meglévő potenciál – tehetség és tudás – az egész nemzetgazdaság számára hozzáférhető és hatékonyan hasznosítható legyen, azaz fiataljaink minél nagyobb teret kapjanak arra, hogy „beteljesítsék” azt a pályát, amit maguk elé képzeltek, rajzoltak. A BME csakis így tud meghatározó szerepet vállalni Magyarország fejlődésében, valamint a közép-európai régió meghatározó mérnökképző és kutató egyetemévé válni.
Ezért célul tűzzük ki, hogy a BME alapításának 250. évfordulójára Európa Top100 egyeteme, Európa Top10 műegyeteme, Magyarország első számú innovatív egyeteme legyen, amely alapvetően a tehetséges magyar, illetve külföldi hallgatóknak, az ipari partnereknek, a nemzetközi kutatói közösségnek és a nemzetgazdaságnak tud stabil hátteret biztosítani. A mindenkori piaci trendek és kutatási eredmények alapján a hallgatók, az oktatók-kutatók és a gazdasági, illetve állami szereplők számára is transzparens módon működik. Ez az ambiciózus vízió négy pilléren alapszik: Oktatás, K+F+I, nemzetközi szereplés és a harmadik misszió.
Optimista vagyok, jó okkal. Hiszek a BME képességeiben és erősségeiben, hiszek a BME és az ipari szereplők közti jó kapcsolatban és hiszek abban is, hogy hasonlóan gyümölcsöző kapcsolatot tudunk kialakítani a felsőoktatási ágazatot irányítókkal is. Mindezek szellemében egy háromlépéses akciótervet állítottam össze, melynek elemei a következők:
- Tiszta vízió, értékajánlat a fenntartónak: fogalmazzunk meg egy, a BME-hez méltó, mérhető, indikátorok alapján nyomon követhető víziót a fenntartó felé, amellyel nemcsak irányt adunk az egyetemünknek, hanem biztosítani tudjuk rövid és középtávon a biztonságos működéshez és fejlesztéshez szükséges forrásokat.
- Egyértelmű és hatékony működési feltételrendszer: dolgozzunk ki egy olyan új, a BME sajátosságain túl az előnyeit felerősítő, számára új lehetőségeket adó, testreszabott modellt, amellyel meg tudjuk valósítani a vízióban vállalt céljainkat. Akármilyen modellben is működünk tovább, a szenátusi és hallgatói jogok nem csorbulhatnak, ez az alapja az autonómiánknak, így a sikereinknek. Az autonómia másik pillére, hogy mindent megkapjon a biztonságos működéshez és a szükséges fejlesztésekhez egyetemünk. Enélkül elképzelhetetlen a holnap biztonsága.
- Határozzuk meg, hogy a BME biztonságos, stabil működéséhez milyen erőforrásokra van szükségünk, amelyek természetesen a birtokunkba is kell, hogy kerüljenek. Az előzetes számítások alapján a mostaninak legalább a háromszorosára rúgó költségvetésre van szükség a kampusz felújítási kereten kívül. Akkor lesz működő és fejlődőképes az intézmény, ha ezeket az erőforrásokat megkapja. Erre pedig akkor van a legnagyobb esély, ha a víziónk mentén átállunk egy ránk szabott, saját modellre, a BME modellre.
Ismerve és szeretve a BME-t, én ebben látom a jövőnket. Ezt javaslom egyetemünk közösségének. Ezzel a közösséggel – ezt már tanszékvezetőként és dékánként is bizonyítottam – képesek vagyunk véget vetni az egy helyben toporgásnak, megkötni azokat a szerződéseket a fenntartóval, amelyeknek köszönhetőn stabil életpályát tudunk nyújtani valamennyi polgárunknak.
A pályázatomban megfogalmazott célok megvalósítása érdekében 4 rektorhelyettessel kívánok együtt dolgozni. A személyek kiválasztásánál három szempontot vettem figyelembe, ezek kontinuitás, szakértelem, az egyetem és a hallgatók iránti elkötelezettség. A tudományos rektorhelyettesi feladatokat Zaránd Gergely akadémikus úrra bíznám. Levendovszky János professzor és Bihari Péter docens urak, ahogy eddig is, a K+F+I, illetve oktatási területekért felelnének. A nemzetközi rektorhelyettesi feladatot Nemeslaki András professzorra bíznám.
Közösségünk fontos szereplői a hallgatók, akiknek a jogaik mellett kötelezettségeik és felelősségük is van. Nem véletlenül lettem én sem oktató, majd vállaltam vezetői szerepet. Ők a mi legértékesebb szövetségeink, ők jelentik Magyarország és a BME jövőjét. Kiemelten figyelek rájuk nemcsak a pályázatomban, hanem rektorrá választásom esetén is.
Dr. Kiss Rita Mária
Kommunikáció-Bizalom-Minőség hármasán nyugvó rektori pályázata
A Műegyetem vezetése nagy kihívás, hisz egyensúlyt kell teremteni a jelen feladatai és a jövőre vonatkozó célok megvalósítása között, mindeközben tiszteletben tartva az intézmény sikeres múltjából táplálkozó hagyományokat. A Műegyetem működésének feltételeit a Fenntartóval szorosan együttműködve kell biztosítani.
1986. szeptember 1. óta vagyok műegyetemi polgár. 1991-ben végeztem okleveles építőmérnökként, az elmúlt 32 évben végig jártam a kutatói és oktatói ranglétrát, voltam tudományos ösztöndíjas, tudományos munkatárs és főmunkatárs, dolgoztam adjunktusi, docensi és egyetemi tanári munkakörben. Tevékenységem a BME Építőmérnöki Karához kötődött 2013-ig, míg 2014 óta a Gépészmérnöki Karon dolgozom. Megszereztem a kandidátusi és PhD fokozatot, MTA doktora és habilitált doktor címeket, 2022-ben pedig az MTA levelező tagjának választott. 2012 óta a BME Biomechanikai Kooperációs Kutatóközpont igazgatója, 2019 óta pedig a Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszék vezetője vagyok.
Több, mint 20.000 hallgató és 2.000 munkavállaló összehangolt munkájának sikere, hogy az Egyetem mind hazai, mind nemzetközi szinten folyamatosan kimagasló eredményeket ér el az oktatás, kutatás-fejlesztés és az innováció területén. A BME kiemelt figyelmet fordít a hallgatók és a munkatársak szakmai fejlődése mellett a fizikai és mentális egészségükre, a munka és a család egyensúlyának biztosítására, és meggyőződésem szerint ebbéli tevékenységünket még erősíteni is kell.
A rektori szolgálatom alapja a kommunikáció-bizalom-minőség hármas egysége. Következőkben a rektori pályázatom legfontosabb elemeit szeretném összefoglalni, a részletek megtekinthetőek a Szenátus honlapján elérhető rektori pályázatomban. Terveim három fő cél köré csoportosíthatóak: (1) a Műegyetem intézményi működésének fejlesztése, hallgatóink és dolgozóink számára megfelelő életpálya biztosítása; (2) a Műegyetem szerepének erősítése a hazai és nemzetközi felsőoktatásban, a nemzetgazdaságban és az európai közösségben; (3) a Műegyetem ismertségének és szerepének erősítése a nemzetközi tudományos életben, nemzetközi együttműködéseink erősítése.
A jelen kor körülményei között számos kihívással kell megküzdenünk, de fontos alapelvem, hogy fokozatosan, lépésről-lépésre haladjunk, hogy ne csak a változtatási szándék legyen meg bennünk, hanem az elhatározott úton végig is tudjunk menni. Ez érvényes az oktatás, a K+F+I tevékenység, valamint az intézményi működési modell fejlesztése tekintetében egyaránt. Az intézményi működési modell fejlesztése során külön hangsúlyt kell helyezni arra, hogy korszerű mérnökképzést folytatni csak nemzetközi kapcsolatrendszerben lehet, így a KEKVA alapítványi fenntartású modell a BME számára nem jön szóba addig, amíg az EU-s szankciók arra kiterjednek. A KIM Felsőoktatási Államtitkárságával megválasztásom után azonnal tárgyalást kezdeményezek, hogy a 2024. évi költségvetési támogatási összeg egy egyszeri támogatással megemelésre kerüljön. A következő lépés az esélyegyenlőség elérése, azaz az arról történő megállapodás, hogy a Műegyetem által elvégzett feladatok finanszírozási intenzitása egyezzen meg a KEKVA egyetemek finanszírozásával, amelynek alapja a jelenlegi rektori vezetés által már összeállított, a KIM Felsőoktatási Államtitkárságával megtárgyalt és elfogadott teljesítmény-indikátorok és azok finanszírozásának rendszere. A harmadik lépés a Műegyetemi Működési Modell – M3 bevezetése, amelynek három gazdasági alappillére a következők: (1) a közfeladatok ellátásához szükséges szerződésben rögzített bevétel (bázis alaptámogatás, minőségi bázistámogatás, további támogatási bevételek); (2) a pályázati támogatások (hazai pályázatok, európai pályázatok, különböző programokhoz, nemzeti stratégiához tartozó pályázatok); (3) a külső bevételek (egyéb oktatási tevékenységek bevétele, a vállalati K+F+I-ből és vállalati szolgáltatási együttműködésből származó bevételek, szellemi tulajdon hasznosításból származó bevételek). Hiszem, hogy ez megfelelő alapot teremt a közalkalmazottak, doktoranduszok életpályamodelljének finanszírozására, valamint a XXI. századi infrastruktúra megteremtésére. Az M3 modell kialakítása csak transzparens módon történhet, így a teljes folyamat során kiemelt szerepe van a kommunikációnak és a tájékoztatásnak, valamint a döntések hatásvizsgálatának. A modellváltás a Műegyetem életében történelmi jelentőségű, és meghatározza a Műegyetem fejlődését a következő évtizedekre, így a döntés csak akkor lehet felelős, és a Műegyetemi hagyományokhoz méltó, ha kollektív. A kollektív döntés módját, feltételrendszerét a döntéskor hatályos jogszabályok, egyetemi szabályok határozzák meg. A döntés előkészítésébe és magába a döntésbe a munkavállalókat és a hallgatókat egyaránt be kell vonni.
A rektori szolgálatomra vonatkozó elképzeléseimet 33 feladat köré csoportosítottam, amelyek szorosan kötődnek a magyar és idegennyelvű oktatáshoz, a K+F+I tevékenységhez, de érintik a Műegyetem harmadik missziós tevékenységét is. A Műegyetem legfontosabb feladata az oktatás, így rektori tevékenységem középpontjában a hallgatók állnak. Büszke vagyok arra, hogy többször szerepeltem az OHV top100 listáján. A folyamatosan fejlődő oktatási curriculum figyelembe veszi a nemzetközi trendeket és az ipar igényeit, de megköveteli a folyamatosan változó, az új hallgatói generációk igényeihez alkalmazkodó oktatási módszertanok alkalmazását is. Ez segíti nem csak az alapképzés, hanem a mesterképzés magyar és idegennyelvű hallgatói létszámának emelését. Kiemelt feladat a hallgatók mentális állapotának javítása, az ehhez szükséges eszközök biztosítása. A tehetségek támogatására és a felzárkóztatásra hangsúlyt helyező oktatási módszertan mellett az oktatók továbbképzése is feladatunk. A Műegyetem kiemelt célja a nemzetközi pályázatok, a hallgatói féléváthallgatások, oktatói-kutatói külföldi tanulmányutak feltételeinek biztosítása és hatékony megvalósítása. Hangsúlyt kell helyezni a külföldi professzorok, oktatók meghívására, mert ők „helybe hozzák” a más intézményekben felhalmozott tudást. Fontos feladatomnak tekintem az EHK és az ÉSZI közötti párbeszéd elősegítését, hogy az EHK részére előnyös megoldást dolgozzunk ki.
Vezetői ars poeticám, hogy a feladatok megoldása során olyan „modern karmester” legyek, aki a különböző „szólamokat” mentorként fogja össze, ezzel biztosítva egyes szólamok egyéni fejlődését és megjelenését úgy, hogy közben a Műegyetem egészének „hangzása”, megjelenése egységes és meghatározó legyen. Rektori szolgálatom során arra törekszem, hogy a BME stabil környezetet biztosítson, amely egyéni és közösségi szinten is megteremti a minőségi oktatás, a minőségi kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység feltételrendszerét, segítve a Műegyetem fejlődését, közös céljaink sikeres elérését.