Papírom

A történelem során kevés találmány volt olyan jelentős hatással az emberi civilizációra, mint a papír. Bár egyre inkább digitális világban élünk, a papír továbbra is megmaradt a kifejezés, a kommunikáció és a tudás terjesztés médiumának.

A diákok nap mint nap használnak papírt tanulmányaik folyamán, nyomtatott szövegektől és a jegyzetfüzetektől kezdve a vizsgalapokon át a művészeti- és rajzpapírokig. Hasonlóképpen, a legtöbb irodai dolgozónak is állandóan szüksége van nyomtatópapírra, füzetekre és öntapadós jegyzetekre. Röviden a papír lenyűgöző történelmi útjába tekintve, majd nyomon követve fejlődését a korai kézzel készített lapoktól a modern kor kifinomult gyártási folyamataiig ismerteti a cikk a papír örökségét.

A papírszerű anyagokat az egyiptomiaknak és a papirusznak köszönhetően már mintegy 5000 éve használják. A valódi papír feltehetően csak körülbelül 3000 évvel később, az ókori Kínában, a Han-dinasztia idején (i. e. 202 – i. sz. 220) jelent meg. Először Lei-Yangban készíthetett Ts’ai Lun, egy kínai udvari tisztviselő, aki minden valószínűség szerint eperfa kérget, kendert és rongyokat kevert össze vízzel, melyeket masszává pépesített, annak levét kinyomta, majd az így kapott vékony réteget a napra akasztotta száradni. Ezt az innovációt megelőzően az olyan íróanyagok, mint a bambuszcsíkok, a selyem és a pergamen voltak az uralkodóak, ezek viszont drágák voltak, mivel előállításuk nagyon munkaigényes volt. A papír megfizethetőbb, sokoldalúbb és hozzáférhetőbb alternatívát kínált, ezzel forradalmasította az információk rögzítésének és továbbításának módját. A papír és a nyomtatás széles körű használata az ókori Kína olyan jellemzője volt, amely megkülönböztette más ősi kultúráktól. Hozzájárult az irodalom és az írásbeliség elterjedéséhez, katalizálta a kulturális és szellemi tudásmegosztást.

Ahogy a technika a Selyemúton terjedni kezdett, olyan régiókba is eljutott, mint a Közel-Kelet és Európa. A középkori Európában a papírgyártás az egyetemek felemelkedésével és az írott szövegek iránti kereslettel párhuzamosan virágzott. A vízzel működő malmok racionalizálták a termelést, míg a méretezés és a fehérítés terén bevezetett újítások javították a papír minőségét és tartósságát. A reneszánszra a papír nélkülözhetetlenné vált, a terjedése elősegítette a tudás terjesztését és a szabad eszmecserét.

A papírgyárak kezdetben azt a kínai módszert alkalmazták, mellyel a régi rongyokat és ruhákat aprították szét szálakra, hogy papírt készítsenek belőlük. A kereslet növekedésével, a malmok áttértek a fákból származó rostok használatára, hiszen a növényi rost olcsóbb és nagyobb mértékben elérhető volt, mint a szövet. Az ipari forradalom tovább alakította a papírgyártást, a gépesítés és a tömeggyártási technikák pedig növelték a hatékonyságot és a teljesítményt. A fából nyert cellulóz lett az elsődleges nyersanyag, ami a modern papírgyárak és kereskedelmi vállalkozások fejlődéséhez vezetett. 

Papírtípustól függően az előállításhoz szükséges anyagok és a gépek változhatnak, de a legtöbb esetben művelet technikája azonos. A biomassza valamilyen formáját rostos péppé bontják. Présgépeket használnak a papír formázására, simítására és a nedvesség elszívására. Ezek a prések lehetnek hideg vagy meleg prések. A hidegsajtolás eredményeként a papír kissé érdes vagy “fogazott” textúrájú, a vizet és a tintát is nagyon jól felszívó papírt kapunk. A hidegen sajtolt papír jól alkalmazható művészeti tevékenységekhez, például akvarellfestéshez vagy olyan projektekhez, amelyek nem igényelnek finom vonalakat és részleteket. A melegsajtó, ahogy a neve is mutatja, a nyomást és a hőt kombinálja, hogy egyszerre préselje ki a vizet a pépből és szárítsa meg a felületet. A forró préselés eredménye egy sima, nem nedvszívó papír. A nyomtatópapír és a jegyzetfüzetek papírja a forrósajtolt papír remek példája.

Egy papírlap vastagsága vagy nehézsége számos tulajdonságát befolyásolhatja, beleértve a lap merevségét, illetve azt, hogy mennyi fény képes átjutni a papíron.

• 35-55 g/m² – Ez a legkönnyebb gyakori papírforma. Ilyen például a pauszpapír és az újságpapír.
• 75-90 g/m² – A legtöbb nyomtatópapír ebbe a tartományba tartozik, akárcsak a legtöbb jegyzetfüzetben és jegyzettömbben található papír.
• 120-140 g/m² – A plakátokat, szórólapokat és prezentációkat jellemzően ilyen típusra nyomtatják. A papír vastagsága prémium érzetet kelt anélkül, hogy speciálisabb technológiát kellene használni hozzá.
• 210-300 g/m² – Magas minőségű magazinborítókhoz és kiváló minőségű szórólapokhoz használják. A legtöbb akvarellhez vagy festéshez használt papírnak is ilyen a súlya.
• 350-450 g/m² – Ez a legnehezebb, legmerevebb papír. Általában névjegykártyákhoz és meghívókhoz használnak.

Ma a nemzetközi szabvány szerinti papírméreteket használnak minden országban, az Egyesült Államokat, Kanada és némely más amerikai országok kivételével.

A szabványosítás alapjául az 1 méterszer 1 méteres papírt vették, ennek az átlója a √2, létrehozva a rendszer alapjául szolgáló B0-nak nevezett méretet, melynek a rövidebbik oldal 1 méter, a hosszabbik pedig √2 méter, azaz 141,42 cm. A másik alapméretet úgy alakították ki, hogy a területe pontosan 1 négyzetméteres legyen, az oldalainak aránya pedig hordozza a B0-ás méretben lévő 1: √2-eset. Ennek a neve lett az A0, az elterjedt papírméretek kiinduló alapja. Az egy ISO sorozatú méretek azonos képarányúak, torzítás nélkül alakíthatóak más azonos sorozatú méretekre, ennek köszönhetően két lapot úgy lehet kicsinyíteni és nagyítani, hogy pontosan egy lapra illeszkedjenek, ezzel elkerülhető az újratördelés, a levágás és a margók átméretezése.

A papír az ősi Kínában való eredetétől kezdve a modern világban betöltött szerepéig az emberi civilizáció nélkülözhetetlen hordozója. Sokoldalúsága, megfizethetősége és alkalmazkodóképessége a digitális technológiák megjelenése ellenére is állandó jelentőségű. Története az innováció és az emberi kreativitás tartós erejének bizonyítékaként szolgál.