„A BME több mint egy egyetem”

Dr. Charaf Hassan, a BME új rektora ambiciózus tervekkel vág neki az egyetem jövőjének formálásába. A modellváltás lehetőségét mint a fejlődés kulcselemét látja, amely mentén a BME a versenyképességét növelheti. Filozófiájának középpontjában a transzparencia, az egyszerűség és a közvetlen megközelítés áll, amelyeket a BME közösségi szellemiségének erősítése érdekében kíván alkalmazni. Az elkövetkezendő évek kihívásait tekintve elkötelezett a legmagasabb szintű oktatási szolgáltatás biztosítása mellett.

(Az interjú augusztus 9-én készült.) 

Mit jelent Önnek a Műegyetem?

Tisztázzuk, hogy a Műegyetem nemcsak épületeket jelent, hanem egy szellemiséget, egy közösséget, amely a 242 éves múlt sikereire, eredményeire támaszkodhat. A Műegyetem az ország műszaki, technológiai fejlődésének és fejlesztésének központja. A BME több mint egy egyetem! Ez nagyon fontos! 

Annyira nagyon hiszek ebben az intézményben, hogy a kicsi gyermekem egyszer azt mondta: „apa, te bent fogsz meghalni az egyetemen”. Nekem nem teher bejönni nap mint nap ide, nekem ez kikapcsolódás. Szeretem a Műegyetemet, szeretem a légkört, a problémákkal együtt is. 

Mi az Ön vezetői filozófiája?

Az egyszerűséget és a transzparenciát kedvelem. Ha megértjük egymás álláspontjait, könnyebben tudunk előre haladni, megoldást találni. Továbbá még egy dolog jellemző rám: a közvetlen megközelítés. Nem kedvelem, ha egy szervezetben túlzott a hierarchia, , mert mindenkinek jár a tisztelet. Egy csapatban vagyunk, ez egy nagy család – igen, a BME-t én családnak tekintem. Irányításom alatt a rektorhelyettesek szabad kezet kapnak, de be kell számolniuk a történésekről. Menedzsment szemléletű vezető vagyok és ezt a megközelítést várom el a többi vezetőtől is. Ennek jegyében vezettem be az első újításomat, hogy csupán egy vezetői értekezlet van nincs külön rektori és kancellári vezetői értekezlet. Az értekezleten a dékánok mellett jelen vannak az igazgatók is, és mindenki nyíltan elmondja, hogy mi a megoldandó problémája. Az első eredmények és visszajelzések alapján elmondható, hogy a fogadtatás kifejezetten jó volt. 

Melyek a legfontosabb célkitűzései a következő öt évre a BME rektoraként?

A pályázatomban megfogalmazott vízió akkor ér sokat, ha megvalósul, ha akcióterv társul hozzá. Nehezen fogok tudni priorizálni, mert vannak párhuzamosan zajló projektek, melyek együtt erősítik egymást. Például a stabil költségvetés fontos, de hasonlóképpen a campus felújítása, a tudományos teljesítmény feltételeinek biztosítása, az alumni rendszer felépítése, a párbeszéd a kollégákkal, vagy éppen a közösségi helyek létrehozása. Ezek együtt indultak, és nem lehet fontossági sorrendet felállítani közöttük. Azonban ha ki kell emelnem egy dolgot: a szívem csücske az oktatás. A fő célom az oktatás megreformálása. Szolgáltatásként tekintek az oktatásra, s tudom, nem mindenki fogadja ezt el. Az elsődleges célom, hogy a lehető legjobb minőségben nyújtsuk ezt a szolgáltatást a fiataloknak. Eddig is fókuszban tartottuk a minőséget, csak vannak olyan oktatási módszerek, amelyek a mai korszellemnek már nem felelnek meg. Ezeken változtatni kell. És itt most nem a tudásról beszélek, mert a tudás megvan, a kompetencia megvan, az információ megvan. Itt a tudás átadásának módja, a tudás tálalása a lényeges. Amikor különböző elemzéseket olvasok a fiatal korosztály szokásairól – például hány másodperces videót hajlandóak végignézni – akkor ez elég informatív ahhoz, hogy tudjuk, változtatni kell. Nemrég jártam Lausanne-ban, és azt tapasztaltam, hogy az ottani emberek nem okosabbak, mint mi, nem tudnak többet, mint mi – nyilván más az anyagi színvonal – és nincs nagyobb campusuk sem. Azonban a nyár közepén nagyon sokan voltak bent az egyetemen. Minden épületben vannak közösségi terek, és nagyon sok helyen láttam, hogy 3-4 diák ül egy tanárral, és projektfeladatokon dolgoznak együtt. Ezt szeretném látni a BME-n is.

Mi az a változás, amivel a hallgatók már most találkozhatnak?

Az egyik fontos változás, hogy az R épület diákközponttá alakult. Az egyetemre érkező hallgatók ott, egy helyen megtalálnak minden nekik szóló szolgáltatást. Egy nagy teret kapnak a diákok ezzel. Az Értékesítési és Szolgáltatási Igazgatóság (ÉSZI) nevét is meg fogjuk változtatni, hogy tartalmazza a ’hallgatói’ szót. 

Amit nagyon szeretnék erősíteni a hallgatóknál, az a vállalkozói kedv. Legyen minél több próbálkozás a startupok irányába. Bízom benne, hogy sikerül megállapodni az állammal, hogy tőkebefektetéssel is tudjuk támogatni a műegyetemi hallgatók vállalkozásindítását. Komoly értéke a Műegyetemnek, hogy a mérnöki és természettudományos ismeretek mellett üzleti tudást is adunk a hallgatóknak. Nagyon szeretném, ha még nagyobb hangsúlyt kapna a business skillek fejlesztése, amihez adott a GTK-n belüli business school, a számos üzleti képzés nyújtotta háttér. 

A K épület első emelete pedig kifejezetten a menedzsmentről fog szólni. Már itt vannak a dékáni hivatalok, de ősztől minden rektorhelyettes itt kap helyet a teljes stábjával. Négy rektorhelyettes segíti az egyetemi célok megvalósítását. Bihari Péter docens úr az oktatási területért felel, azon belül több éves sikeres munkájának köszönhetően egyre nagyobb hangsúlyt kap a minőségbiztosítás és az egyetemi szinten egységes színvonalú és elvárásokat támasztó adatelemzés. Levendovszky János professzor úr szintén folytatja munkáját kutatási és innovációs rektorhelyettesként, továbbra is ő felel a tudományos kiválósági programokért, doktori ösztöndíjakért. Új rektorhelyettes kolléga Nemeslaki András professzor úr a GTK-ról, aki a nemzetközi ügyekért felel. Hozzátartoznak a mobilitási programok, a külföldi hallgatók és az EELISA együttműködés is. Zaránd Gergely professzor úr pedig a publikációs stratégiáért, a nemzetközi rangsorokban elfoglalt hely javításáért, illetve az alumni kapcsolatokért is felel mint tudományos rektorhelyettes.

Milyen változások várhatóak a BME oktatási rendszerében a következő 5 évben az Ön vezetése alatt?

Ez igencsak hosszú idő és mivel ígérni könnyű, így fontos, hogy azt felelősséggel tegyük. Nagyon fontosnak tartom, hogy az oktatási rendszer alapelemei legyenek azok a háttérben futó adatelemzések, amelyek segítségével testreszabott recepteket tudunk alkotni a hallgatóink igényeihez. Enélkül nem lehet jót alkotni a jövőben.

Amit még mindenképpen kiemelnék az oktatásban: az a digitalizáció erősítése. 

Mit gondol a jelenlegi hallgatói generációról?

Én is ahhoz a körhöz tartozom, aki oktat, és látom, hogy a mostani generáció nem rosszabb, nem jobb, mint az előző, hanem egyszerűen csak más. A gyermekeim korosztálya már máshogyan látja a dolgokat. A „most gazdaságban” élnek, tehát mindent azonnal szeretnének megkapni. Azonosítanunk kell ezt a „másságot” a megközelítésben. Fontos, hogy növeljük a projektjellegű tárgyak mennyiségét. Továbbá a jelen generációnak a kritikus gondolkodást kell elsősorban megtanítani. Fontos az önálló munka, a kutatás népszerűsítése. Ami szintén egy lényeges pont az oktatásban, az a mesterséges intelligencia bevezetése és használata. Meg kell alapoznunk a hallgató kompetenciáját, hogy a diák minél jobban tudjon érvényesülni a piaci versenyben.

Mit tanácsolna a felvett hallgatóknak?

Az a szabadság, amibe itt belecsöppen egy középiskolából frissen felvett hallgató, az könnyen okozhat nehézségeket, ha nem él vele jól a hallgató. Kellő fókusz hiányában, halogatással hamar elsodródik a fiatal, és a 7. héten arra eszmél, hogy nem halad a tanulmányaival, és ez így nem lesz jó. A legfontosabb, hogy az első naptól vegyék komolyan a rendszeres tanulást. A másik tanácsom, hogy használják ki a BME sokszínű lehetőségeit és csatlakozzanak minél több közösséghez. Látogassanak el az egyetemi eseményekre, vegyenek részt a különböző diákszervezetek, szakkollégiumok munkájában. Ez legalább olyan fontos, mint a rendszeres tanulás.

Milyen előnyöket és kihívásokat lát az egyetemi modellváltásban?

A modellváltás nem cél, hanem eszköz. Eszköznek tekintem a pályázatomban leírt vízió megvalósítására. A modellváltás nem ördögtől való, és nem mi lennénk az elsők, akik ezt az utat választják. Valóban vannak kritikák, valóban vannak rossz példák, de kérdem én: miért ne lehetne ezt jól csinálni? Ha ismerjük a rossz példákat, akkor miért ne kerüljük el azokat? 

Sikeres intézmény vagyunk, de lehetnénk még sikeresebbek és versenyképesebbek. Úgy látom, hogy az utóbbi 10 évben lehetőségek sorozatát szalasztotta el a BME. Versenyhátrányba kerültünk. Lényeges, hogy ez nem a képzéseinkre és tudományos teljesítményünkre értendő. Mindenki tudja, hogy a műszaki karok itt a legjobbak az országban, ez nem is kérdés! 

A versenyképességünk szempontjából az államháztartáson belüli működés és az állami vagyonkezelés két hátrányos dolog, nem is beszélve az ide kapcsolódó közbeszerzésekről. Az állami vagyonnal az a probléma, hogy nem az intézményünké a vagyonelem, amit használunk, például az egyetemi épület, illetve, hogy folyamatosan a központi büdzsétől függünk. Ha rosszul megy az ország szekere, akkor ezt mi is érezzük, ha jobban megy, akkor viszont nem érezzük. Akárhogy is nézzük, negatívan hat ránk ez a rendszer. A modellváltás egy olyan eszköz, amelynek segítségével kikerülhetünk az államháztartás alól. 

A BME van olyan alkupozícióban, hogy képes érdekeinek érvényt szerezni, el tudja mondani, hogy mit szeretne, mi volna a számára a legjobb. Ezt azonban eddig elmulasztották megtenni, a BME nem fogalmazta meg, hogy mik a kívánalmai. Biztos vagyok benne, ha az egyetem stratégiáját és a nemzetgazdasági érdekeket támogató javaslattal keressük meg a kormányzatot, akkor annak megvalósításában partner lesz a másik oldal. A fenntartó nem ellenség, hanem partner, és várja a javaslatainkat. A mostani gazdasági helyzet gyengülése ellenére is minden
lehetőség adva van. 

Milyen modellek léteznek a felsőoktatásban és mi lehet a BME számára válaszható út?

A fenntartói modell kapcsán három verzió kerülhet szóba: állami, alapítványi és a gazdasági társaság. Az állami modell esetén – láttuk, éreztük a hatását az utóbbi 10 évnek – nem jutottunk előrébb. 

Az alapítványi modell esetében létrejön egy alapítvány, amely az egyetem fenntartója lesz. Az állam átadja a közvagyont (ami a BME esetében elsősorban az ingatlanokat, az egyetemi, kollégiumi épületeket jelenti) és közfeladatot fog ellátni az adott intézmény. Körbejártuk az alapítványi egyetemeket, és nagyon kíváncsiak voltunk az ottani tapasztalatokra. Összegyűjtöttük a pozitívakat is, nem csak a negatívakat. Meggyőződésem, hogy van olyan alapítványi változat, ami jó lehetne a BME-nek, azonban az EU szankció kihat mindenre, így ránk is hatással lenne. EU kapcsolatok nélkül azonban nem fogunk tudni létezni, és nem fogjuk tudni megvalósítani vízióinkat. 

A modellváltással kapcsolatosan tehát csak akkor lehet folytatásról beszélni, ha olyan megoldást találunk, ami biztosíthatja, hogy a BME továbbra is pályázhasson a Horizon program felhívásaira és az Erasmus programnak is részesei maradjunk.

Ennek jegyében tárgyalunk a fenntartóval és csak ilyen megoldás kerülhet a Szenátus elé megvitatásra.