Hatékonyság vs. hagyomány: Felülvizsgálat alatt a nyolcórás munkarend

Magazin 2024.09.15. frissítve Gyenes Gréta

„Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” – hangzik a Beatrice slágere, amely a munka és a szabadidő ideális egyensúlyát hirdeti. Azonban kérdéses, hogy a mai rohanó világban is ez-e a legmegfelelőbb rendszer. Egyre több kutatás számol be a hosszú munkaidő fizikai és mentális egészségünkre gyakorolt aggasztó hatásairól. Ezen információk ismeretében számos vállalat igyekszik változtatni a berögzült szokásokon, hogy növelje a produktivitást és a munkavállalói elégedettséget. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk, valóban idejétmúlt-e a hagyományos nyolcórás munkanap, ehhez képest a középkori munkarend egészségesebb volt-e, illetve bemutatunk néhány olyan céget, amelyek már módosították ezt a bevett struktúrát, és pozitív eredményeket értek el.

A természetes munkarendünk

Már az őskortól kezdve világos feljegyzéseink vannak arról, miképpen működött az emberek munkarendje. Ez a munkások által organikusan kialakított, régiótól, kultúrától, vallástól és hagyománytól független rend egészen a 17. század elejéig változatlan maradt. Mivel a legtöbb középkori munka a mezőgazdasághoz fűződött, az ember természetes munkaritmusa is ehhez kapcsolódóan alakult ki. Egy intenzív nap nyolcórás munkaidőt jelentett, de a szünetekkel együtt csak 4-6 órás aktív munkavégzésről beszélhetünk. A reggel étkezéssel, gyülekezéssel indult, nagyjából nyolc óra tájékán. A munkások körülbelül 30 perces blokkonként váltották egymást a mezőkön. Délelőttönként aktív munka zajlott, amit egy nagyjából kétórás ebédszünet követett. Ebéd után pedig kultúrától függetlenül mindenhol szieszta volt a program. Így a munkások kipihenten kezdhették meg a délutáni aktív munkavégzést. Ez a rend csak krízis vagy aratás idején borult fel. Ekkor a munkások hivatalosan 12 órát dolgoztak, ami szünetekkel együtt 8-9 óra aktív munkavégzést jelentett. Krízis esetén a dolgozók másfél napi fizetségre tehettek szert. Érdekes adatokra bukkanhatunk akkor is, ha megnézzük, hogy évi hány szabadnapot kaptak akkoriban a munkások. Spanyolországban a napok 42%-a (kb. 153 nap) pihenőnap volt, Franciaországban a napok 49%-a (kb. 178 nap), míg Angliában egy bizonyos kor felett az év 51%-a (kb. 186 nap) telt pihenéssel. Ugyanakkor egy biztos: A középkori, belénk kódolt ritmus nyolcórás munkaidőből áll, amiből négy telik aktív munkavégzéssel.

A fizikai órák hatása a munkarendre

A 17. században bevezetett órák hirtelen változtatták meg az ősi rendet. Az ember természetes igényeihez igazodó munkarendet egy mesterségesen szabályozott rendszer váltotta fel. Az első magánkézben lévő óra a holland tőzsdén jelent meg, 1611-ben. Akkoriban a kereskedést tiltotta az egyház, így korlátozták, hogy egy nap mennyi ideig üzemelhet a tőzsde, vagyis mennyi ideig lehet isten ellen vétkezni. Ez a nyári napokon két órát, a téli napokon pedig fél órát jelentett. Itt kötődött össze először a munkaidő az órával. Azonban az órát és az új munkarendet az ipari munkához találták ki, ahol a produktivitás percben mérhető. A textilműhelyekben hirtelen ez lett a fő szabályozó elv. A korábbi, nagyjából félórás etapváltásokhoz képest az új munkarend óriási változást jelentett a munkások bioritmusára nézve. Hiszen ez a fajta munka nem illeszkedik a pszichés karakterünkhöz. Az óra megjelenésével kezdetét vette a munkások életének zsarnoki szabályozása is: az óra az elnyomás eszközévé vált. Például aki egy percet késett, az büntetést kapott az önkormányzattól. Az új találmány bevezetése után a visszaélés problémája is megjelent. A foglalkoztatók csalni kezdtek az órákkal. Az eszközök korábban mutatták a munkaidő kezdetét, később mutatták a munkaidő végét és gyorsabban jártak. Így elmondható, hogy az új találmánnyal átalakult a produktivitás fogalma, az óra pedig befolyásoló hatalomeszközzé vált. Innentől kezdve a cégek a munkás minden perce felett uralmat gyakorolhatnak, a munkáikat pedig határidők köré szervezhetik. 

Változtassunk a nyolc órán?

Manapság számos civil szervezet érvel a nyolcórás munkanap megváltoztatása mellett. Legtöbbször azzal érvelnek, hogy egy ilyen intézkedés javítaná a dolgozók egészségi állapotát, jólétét és a vállalat termelékenységét is. A kommunikációjukkal nem csak a munkásokat, hanem a foglalkoztatókat is célozzák, hiszen a termelékenység javulásából a cég profitálhatna. Vagyis azt mondják, hogy a munkaidő csökkentése mindenkinek jobb lenne. Ellenben mit is jelentene a munkás számára egy ilyen változás? Hiszen ez a helyzet egyszerre jelentheti azt, hogy jobban kizsákmányoljuk a dolgozót, mert a magasabb produktivitás révén több munkát végez, ugyanakkor azt is, hogy rövidebb ideig dolgozik, így kevesebb a kizsákmányolás. Azonban a bevezetendő rendszer feltételes eredményességét senki sem vitatja, mivel a munkás kevesebbet adna az idejéből, a foglalkoztató pedig több kész munkához jutna. Ugyanakkor más indokok is szólhatnak az átalakulás mellett. Egyrészt az, hogy az ember számára természetellenes a változatosság nélküli monotónia. Szükségünk van szünetekre, hogy eredményesek legyünk. Hiszen kevesebb idő alatt is létre lehet hozni ugyanazt, mint több idő alatt, ha produktívabb az a rövidebb idő. Ha jobban passzol a belső működésedhez a rövidebb munkaidő, jobban élvezed a munkatevékenységet, akkor kevesebb idő alatt több kézzelfogható eredményt termelhetsz, mint hosszabb idő alatt. Ellenben milyen ellenérvek lehetnek a változtatás ellen? Vannak bizonyos helyzetek, ahol nem működhetne a rövidebb munkaidő. Hiszen sokak számára a munkahely kiszakadást jelent az otthoni stresszből, a feladatok közül, illetve sokaknak szüksége lehet arra a fizetésre, amit azért a néhány plusz óráért kaphatna. Vannak olyan beállítottságú személyek is, akik több idő alatt hasznosabbnak érzik magukat, mint kevesebb idő alatt több fizikai haszonnal. Számukra sem lenne előnyös ez az átalakítás. Illetve sok iparág nem tudna profitálni a változtatásból. Ezek jellemzően azok, amelyek nem igényelnek kreativitást, emberi döntéshozást vagy empátiát, vagyis a robotizációnak leginkább kitett ágak.

Pozitív példák, kísérletek

Svédország több helyszínen is kísérletezett már a hatórás munkanappal, például a göteborgi Svartedalens idősek otthonában, vagy a szintén göteborgi Toyota szervizközpontban. A szervizközpont 2002-ben vezette be a hatórás munkanapot, és sikeressége okán azóta is fenntartja ezt a rendszert. 

Új-Zélandon is több vállalat próbálkozik a munkarend átalakításával. Az aucklandi Perpetual Guardian cég 2018-ban próbálta ki először az ötórás munkarendet. Azt tapasztalta, hogy a dolgozók elégedettsége, elkötelezettsége és termelékenysége nőtt, miközben a stresszszintjük csökkent. A másik aucklandi székhellyel rendelkező vállalat, a Tower Insurance rugalmassá tette a dolgozók munkaidejét, így a munkavállalók a személyes szükségleteik szerint alakíthatják a munkanapjaikat. A változtatás következtében az alkalmazottak elégedettsége és termelékenysége nőtt, a cég pedig jobb visszajelzéseket kapott az ügyfeleitől. 

 

Források: