A visszatérő falásrohamok fogságában – a binge eating disorder

Technika 2024.10.18. Patczai Zsigmond
Bár a túlevéses zavart (BED, binge eating disorder) csak 1992-ben írták le először, természetesen már sokkal régebb óta létezik. A teljes kontrollvesztéssel jellemezhető falásos epizódok előfordulási gyakorisága a népességben 1-3%-ra tehető, bár egyes becslések szerint a nők közel 3,5 százalékát, a férfiak közel 2 százalékát érinti a falászavar élete folyamán. Mi lehet ennek az oka és hogyan kezelhető?

 

A túlevéses zavar könnyen megkülönböztethető a bulimiától, mert nem társul hozzá rendszeres kompenzáló viselkedés (pl. önhánytatás, hashajtózás vagy túlzásba vitt, rendkívül megerőltető testedzés), így a betegek általában elhíznak. Ha valaki egyszer-kétszer túl sokat eszik, az persze még nem nevezhető problémának, sőt, nagyon is gyakori, mert falászavarról akkor beszélhetünk ha egy héten legalább 2 nap falásrohammal küzd az illető, és ez az állapot fennáll legalább 6 hónapja. Egy-egy falásos epizód során a beteg a szokásos étkezési ritmusnál sokkal gyorsabban és sokkal többet eszik (kellemetlen telítettség érzésig), még akkor is, ha egyáltalán nem éhes, és legtöbbször magányosan teszi ezt, a megjelenő erős szégyenérzet miatt. Társas helyzetben a falászavarban szenvedők általában ugyanannyit esznek, mint mások – a falásrohamok többnyire akkor törnek rájuk, amikor egyedül vannak, vagyis este vagy az éjszaka folyamán. A páciensekre egyébként is jellemzőek a kaotikus étkezési szokások, a sok édesség fogyasztása, valamint a főétkezések közötti falatozás. 

A probléma általában lelki okokra vezethető vissza: alacsony önbecsülésre és gyermekkori traumákra. Nem véletlen a nyelvünkben a „szeretet-éhség” kifejezés sem, hiszen az érzelmi töltés, vagy fizikai kontaktus hiánya, például az ölelésé kompenzálódik az evés által. Egyes kutatások szerint az anyai tápláláshoz is visszavezethető ez az érzelmi alapokon nyugvó pszichés betegség, hiszen az elsődleges biztonságérzésünket jelentette, amikor édesanyánk etetett minket kisgyerekként. Veszteségek, gyász, szakítás vagy munkahely elvesztése, és az ennek nyomán kialakuló depresszió, illetve szorongás is okozhat efféle problémát, a falászavar ugyanis egy napi szintű megküzdési stratégia.

Bár a betegséget rengeteg tévhit övezi („nem tud már mit csinálni jó dolgában”, „ez is ilyen divat betegség”), érdemes komolyan venni, mert a szövődményei közé tartozik a cukorbetegség, a magas vérnyomás és koleszterinszint, a hormonális problémák (a meddőség is!), illetve a különböző keringési zavarok. 

A diagnózist jellemzően pszichológus vagy pszichiáter állítja fel, ezt követően kezdődhet meg a kezelés kognitív viselkedésterápiával vagy interperszonális pszichoterápiával, esetleg önsegítő csoportokhoz történő csatlakozással. A kognitív viselkedésterápia célja a nem kívánt cselekvés, az evés feletti uralom elsajátítása, az étkezési szokásokra vonatkozó viselkedések megváltoztatása, valamint a hibás vagy káros, merev gondolkozási sémák megváltoztatása (pl. “csak akkor leszek sikeres, ha végre lefogyok”). Ezek a terápiák a betegeket önmegfigyelésre tanítják, és segítenek bővíteni a probléma-megoldási készségtárukat. Az interperszonális terápia középpontjában a beteg kapcsolatai és az ezekből fakadó problémák állnak, pl. az egészséges emberi kapcsolatokhoz szükséges készségek hiánya, egyes szerepekkel kapcsolatos konfliktusok, fontos személyek elvesztése. 

Gyógyszeres kezelés is létezik, ezt centrálisan ható étvágycsökkentőkkel, vagyis szerotonin és noradrenalin visszavétel gátlókkal végzik. Újabb kutatások szerint egyébként a falászavar genetikai okokra is visszavezethető, ugyanis lehetséges, hogy a betegek fokozott érzékenységgel reagálnak a dopaminra, arra a hipotalamuszban termelődő vegyületre, ami a jutalom és az öröm érzetéért felelős. 

Bár a binge eating disorder is nagyobb arányban érinti a nőket, de nem kizárólag náluk fordul elő megküzdési technikaként – a többi evészavarhoz képest kimondottan magas, nagyjából 40 százalékos a férfiak aránya. Megfigyelhető manapság egy olyan tendencia is, hogy a falászavar egyre korábban jelentkezik, akár már 10 éves korban is, azonban elmondhatjuk, hogy általánosságban a 20-30-as korosztály a legérintettebb.

 

Források: