A valóság, és annak digitális mása – Blender kiállítás

Október elején nyílt meg a Horizont Galériában Paul Riedmüller fiatal osztrák kortárs festő első magyarországi kiállítása, amely a Blender címet viseli. Különleges eseményként október 24-én Hide the Pain Harold, polgári nevén Arató András tartott tárlatvezetést a galériában, amelyen a Műhely újság stábja is jelen volt. Az aprócska, egytermes galéria színültig megtelt érdeklődőkkel. Körülbelül harminc fő vett részt a rendezvényen, a legkülönfélébb korosztályokból. Arató, bár saját bevallása szerint kissé izgult, tartalmas és élvezetes előadást tartott. A kiállítás november 13-áig ingyenesen látogatható.

András előadását azzal kezdte, hogy megmagyarázta, miért éppen ő vállalta el a tárlatvezetést. Ő úgy véli, hogy a Blender kiállítás fő témája a valós világ és annak digitális mása közötti kapcsolat. Mivel tudvalevő, hogy Andrásnak is van digitális mása az interneten, így magáénak érezte a témát. Az előadó arra is kitért, hogy a kiállítás a nevét egy ingyenesen hozzáférhető 3D modellező szoftverről kapta, amelyet ő maga is kipróbált. Arató az október 2-ai kiállításmegnyitón is részt vett, ahol alkalma nyílt személyesen is beszélgetni Paul Riedmüllerrel, így első kézből oszthatta meg a művész gondolatait a tárlatvezetésen megjelent közönséggel. Halkan azt is elárulta, hogy korábban ő maga is próbált már képeket mázolni. Érdekesség, hogy a kiállítás kilenc festménye között egyetlen egy olyan kép van, melynek nagy kezdőbetűvel írják a címét. Az alkotások elnevezését azonban csak a látogatói ismertetőből tudhatjuk meg, ugyanis szokatlan módon nincsenek feltüntetve a festmények mellett. Riedmüller airbrush technikával alkotta meg a műveit, amely egy festékszóró aprólékos, rétegezett használatát jelenti.

A tárlat első négy festménye esetében közös vonás a motívumok rendezett elhelyezése: minden kép négy sarkában találunk egy-egy ábrát, a közepükön pedig egy domináns motívum helyezkedik el. A kiállítás első festményének címe high as fuck. E kép esetében a sarkokban négy, különböző irányba tekintő véreres szempár látható, amely magyarázatot ad a cím provokatív megfogalmazására. A festmény háttere egy elmosódott tájkép, mely homályossága összhangban áll a kábítószeres élménnyel, viszont a nyugodt természetkép ellentétet képez az intenzív „repülésélménnyel”. A kép négy oldalán felhőszerű, fehér foltok törik meg a kompozíciót, mintha lyukak nyílnának a vásznon. Ezek közepén hiperrealista ablakkeret-darabok jelennek meg, melyek olyan hatást keltenek, mintha egy ablakon tekintenénk ki. A festmény közepén egy paletta látható, amely a műhöz használt színeket jeleníti meg.

A második alkotás címe painting rocks, melynek középpontjában ismét egy színekkel telepakolt paletta áll, körülötte pedig az első képhez hasonlóan egy elmosódott tájkép látható. A négy sarokban itt is találunk egy-egy motívumot, ezúttal pixeles kődarabokat, amelyek első pillantásra egyformának tűnhetnek, de valójában vannak közöttük apró különbségek. A festményen visszaköszön a luggatott hatás és az ablakkeret-motívum is, ám itt a „lyukak” cseppalakban jelennek meg. 

Riedmüller a harmadik festményének is figyelemfelkeltő címet adott: freedom lol. Ezen a képen a négy sarokban négy köralakba rendezett, mesterséges intelligenciával generált műteremrészlet jelenik meg. Az alkotás további elemei az előzőekhez hasonlóak, ám itt a „lyukak” madár formájában mutatkoznak meg.

A negyedik kép ügyesen vezeti át a látogatót a kiállítás következő szakaszába. Itt már eltűnik az ablakkeret, és a festmény közepén sem paletta található, hanem egy hiperrealista ábrázolású, gyűrött papírlap. Az alkotás címe blue luis, amelyből a ’blue’ kifejezésére könnyen találunk magyarázatot, ugyanis a háttér királykék színben pompázik. Ezúttal azonban nem egy átlagos természetképet színezett kékre a művész, hanem Luis Meléndez spanyol tájfestő egyik alkotását. A négy sarokban pedig ez esetben Jorge Martín spanyol motorversenyző képei kaptak helyet. A száguldó motoros dinamikája éles kontrasztot képez Meléndez nyugodt tájképével.

A terem túloldalán található a kiállítás második képsorozata, amelynek elemei nem a falon függenek, hanem kiugró konzolokon kaptak helyet. Arató szerint ez a megoldás azt az érzést kelti, mintha az alkotások az arcunkba tolakodnának. A konzolos elrendezésnek azonban praktikus oka is van: Riedmüller a festményei hátoldalára rejtett üzeneteket írt. Például a hand című kép hátoldalán, amelynek középpontjában egy hiperrealista kézfej áll, a néma ABC első négy betűje olvasható. E képsorozat esetében az alkotó először kitalált egy tárgyat, majd elérte, hogy a tervei megjelenjenek egy 3D nyomtató monitorján. A festő ezek alapján alkotta meg műveit. Ezek az alkotások monokrómok, azaz egyszínűek. Az első három festmény címe Horse, hand és key. Mindegyik a címében szereplő tárgyat ábrázolja. A negyedik kép azonban meglepetést tartogat: roy a címe, és egy részletet mutat Roy Liechtenstein, a pop art úttörőjének festményéből, mely egy műtermet jelenít meg. Az utolsó festmény neve pedig office, amely esetében még András sem tudta megfejteni, hogy miért áll a középpontjában egy rejtélyes maszk. A kép hátoldalának megtekintése sem ad támpontot az értelmezéshez, mert csupán karikatúrákat mutat be.

Az előadás végén Arató azt is elárulta, hogy a gyűjteménynek van egy olyan eleme, amelyet nem állítottak ki, mert az kissé elütött a társaitól. A közönségkérdések kapcsán azt is elmondta, hogy az ilyen típusú képeket általában a modern, kortárs irányzatot kedvelő lakberendezők vásárolják meg a projektjeikhez. A hallgatóság minden tagja könnyedén el tudta képzelni, hogy ez a folyamat így zajlik.