Bűvészet és filozófia – Hajnóczy Soma és a bölcs Nyúl tanításai az életről

Idén szeptemberben jelent meg Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok, könyvszerző és társasjátéktervező legújabb könyve, melynek címe Az ifjú Bűvész és a bölcs Nyúl. Szerzeményében a bűvész ki mást is választhatott volna gyermekkori énje tanácsadójának, mint a legfontosabb élő kellékét, a kalapban bujkáló nyuszit? A különleges alkotás tartalmaz gondolatokat többek között a szeretetről, a sikerről, a kudarcról, a kitartásról és a barátságról is. A kötetet a bűvész előző könyvéhez hasonlóan a HVG kiadó repertoárjában találjuk meg. Hajnóczy szerzeménye keményfedelű borítást és vászonkötést kapott, borítóján helyenként aranyszínű díszítés jelenik meg, papírjai pedig vastagok, vagyis a legmagasabb színvonalú gyártási eljárással készültek, így a mű nemcsak vizuálisan, hanem tapintásra is különleges élményt nyújt. Már a borítón találkozhatunk Baracsi Gabi illusztrátor egyik tüneményes rajzával, melyet a könyv további részében is majdnem minden második oldalon fellelhetünk. Minden gondolatot egy bűbájos rajz egészít ki.

Hajnóczy egy rendkívül személyes jellegű, néhol humoros bevezetővel indítja a könyvét, melyben arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért érdemes elolvasni a kötetet, illetve bemutatja a könyv két főszereplőjét is, a lelkes, kíváncsi Fiút és a tapasztalt, bölcs Nyúl Urat. Több szereplőt nem is bírna el az alkotás. A szerzemény öt felvonást tartalmaz, melyek nagyjából arányos hosszúságúak, kivéve az utolsó részt. A felvonások ismertetése után megkezdődik a közös elmélkedés. A szerző rövid, könnyedén befogadható gondolatok, pillanatképek formájában adja át az ismertetett témákkal kapcsolatos szemléletmódját. A kiinduló felvetések a legtöbbünk számára ismerősen csengenek, mint az, hogy majd akkor érkezik el a siker az életedbe, ha már nem vágysz rá, vagy az, hogy hibázni ér, ha utána erőt veszel magadon, és újra megpróbálod legyőzni az előtted álló kihívást, vagy éppen az, hogy nem a hírnév hozza el a boldogságot az életünkbe. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az alapgondolatok sok esetben klisések, közismertek. Ugyanakkor a szerző minden gondolatát a maga képére formálta, és a két karaktere által pillanatképpé alakította őket. A Fiú és a Nyúl rövid beszélgetéseket folytatnak, melyekben legtöbbször a Fiú vet fel egy problémát, a Nyúl pedig tanácsot, magyarázatot ad neki. A párbeszédek köré Baracsi Gabi teremt környezetet, voltaképpen ő varázsolja pillanatképpé a rövid diskurzusokat. A rajzok is követik a könyv egyszerűségét. Javarészt a barna és a szürke árnyalatait használja az illusztrátor, a képek pedig ügyes gyerekrajzok hatását keltik, melyek hozzájárulnak a könyv meseszerűségéhez. A szerző által leírt felvetések mindegyike alkalmas arra, hogy gondolatok hosszú sorát ébressze az olvasóban. A részletezés hiánya lehetőséget ad a továbbgondolásra, a szabad értelmezésre. Ha az olvasó nem nyitott erre, vagy nem ilyen az olvasási stílusa, akkor jóval kevesebbet fog kapni a könyvtől, mint amennyit az író szándéka szerint kaphatna. Így, bár a gondolatok bármely korosztály számára érthetőek és fontosak, a teljes olvasásélményhez kell némi élettapasztalat és fantázia. Az író és az illusztrátor olyan apró részletekre is figyeltek, hogy amikor két szerepet tárgyal a könyv, például a néző és az előadó szerepét, akkor rajzok formájában mindkettő megelevenedjen előttünk. A könyv számos alkalommal él a hasonlat eszközével is, például mesél arról, hogy a titkokat úgy kell elraktároznunk magunkban, mintha egy dobozba zárnánk el őket, vagy a saját határainkat fizikailag is észlelhető országhatárokhoz hasonlítja, amelyeket csak az lépheti át, akinek van oda érvényes útlevele, vagy éppen az előítéleteket egy tejfehér üvegajtóhoz hasonlatosnak tartja, amelyek meggátolnak abban, hogy tisztán lássuk a másikat. Ezek segítik az értelmezést és személyesebbé teszik a kissé közhelyes alapgondolatokat. A könyv egyik nagy különlegessége, hogy a szereplők olykor az olvasóról is beszélnek. A befogadókat használják ahhoz, hogy kifejtsék a gondolatukat valamiről, illetve felhívják a figyelmet arra, hogy az olvasó nélkül az ő karakterük sem tudna megelevenedni. Ugyanakkor az olvasót nem tudják bevonni kettejük párbeszédébe, így ez a megoldás olyan érzést kelt bennünk, mintha rólunk beszélgetnének, és nem velünk. Mégis olyan, mintha megfigyelőként mi is ott lennénk velük a diskurzus helyszínén. Sőt, néha még magáról a könyvről is beszélgetnek a szereplők, amelyben szerepelnek. A humor eszközével pedig nemcsak a bevezetőben élt a szerző, hanem a mű egésze során alkalmazta. Például amikor Nyúl Úr arról beszél, hogy a kreativitásunk fejlődéséhez sokat kell gyakorolnunk, és a Fiú rákérdez, hogy ez nem jár-e izomlázzal, akkor a Nyúl viccesen azt válaszolja, hogy csak akkor, ha futás közben vagy kreatív. Vagy amikor az iránt érdeklődik a Fiú, hogy tud-e a Nyúl egyetlen húszezer forintosból kettőt varázsolni, de a Nyúl elárulja, hogy ügyesebb a pénz eltüntetésében, mint annak megduplázásában. Különleges megoldásként a könyv egy rajzos közjátékkal illusztrálja a semmittevés fontosságáról folytatott beszélgetést, finoman megszakítva ezzel a szöveges részek folytonosságát. A szereplők maguk is félretesznek mindent egy kis semmittevés kedvéért, és erre ösztönzik az olvasókat is. A kötet azonban nem csak lélektanilag vezet rá minket dolgokra, hanem praktikus tanácsokat is ad, például azt, hogy ha támad egy ötletünk, jegyezzük fel azonnal, hogy biztosan ne merüljön feledésbe. Ugyanakkor Hajnóczy szerzeménye nem egy regény. Vagyis az egyes gondolatok általában nem épülnek egymásra. Ellenben néha alkalmaz összekötő elemeket a szerző, például akkor, amikor visszautal arra, hogy az előző párbeszéd végén a szereplők megegyeztek abban, hogy elmennek fagyizni. Néhol a rajzok a beszélgetések előzményét is megmutatják, például azt, amikor a Fiú megpillantja a barátját. Az ezt követő ábrán már a megszokott módon azt látjuk, ahogy diskurálnak. A szerzemény további különlegessége, hogy a váratlan helyzeteket azzal illusztrálja, hogy kihagy néhány oldalszámot. Ez egy rendkívül eredeti megoldás. Szintén nem mindennapi, hogy az utolsó felvonás gyakorlatilag csak egy kép. Ugyanakkor ez az illusztráció remek lezárást nyújt az alkotásnak.

Hajnóczy Soma „beszélgetőskönyve” rengeteg érdekes, és a mindennapok szempontjából lényeges, bár olykor közhelyes témát érint. Gondolatai minden korosztály számára értékesek, de a teljes élményhez az olvasó aktív közreműködése elengedhetetlen. A vizuális elemek lenyűgözőek, és mindvégig összhangban vannak a szöveggel, illetve a megjelenített világgal. Érdemes elolvasni, és továbbgondolni mindazt, amit a szerző elénk tár.

Egy elgondolkodtató idézet:

„- Azt hallottam, hogy aki korán kel, aranyat lel – újságolta a Fiú. – Ehhez mennyire kell korán kelni? 

– Ehhez pont azelőtt kell kelni, amikor már ideje lenne felkelni – válaszolta a Nyúl.”