Egy dicső korszak vége, az utolsó mohikán távozása

Varga Dénes olimpiai – és kétszeres világbajnok vízilabdázó június 11-én jelentette be, hogy a párizsi olimpiát követően befejezi pályafutását. A hazai vízilabdázás kiválóságának döntésével 24 év után először nincsen olimpiai bajnok vízilabdázó a magyar válogatott keretében. A magyar olimpiatörténet egyik legmeghatározóbb sportágában mindez nem példátlan, ám mióta a televíziós sportközvetítések minden háztartásban magukra vonták az ott élők figyelmét, azóta ilyen még nem fordult elő.

A 9 pólóarany története

A párját ritkító 9 aranyérem két korszak szerzeménye. Az 1932-es bajnokcsapat tette fel végleg az országot a vízilabda térképére, majd két olasz sikert leszámítva egészen az 1964-es tokiói olimpiáig uralta válogatottunk a sportágat. Ebből az időszakból a legemlékezetesebb győzelem kétségtelenül az 1956-os melbourne-i diadal volt, ahol a többek között Kárpáti Györgyöt és Gyarmati Dezsőt is soraiban tudó csapat kevesebb mint két hónappal az 56-os forradalmat követően ünnepelhette a válogatott negyedik olimpiai aranyérmét. 1964 után sem lehetett megkerülni a válogatottat, ám az 1976-os újabb aranyérem előtt zsinórban kétszer is „csupán” az éremszerzésnek örülhettek a szurkolók. A montreali csapatot olyan nevek alkották, mint a gólkirályi címet is begyűjtő Faragó Tamás, Szívós István Antal, valamint a játékos pályafutása után edzőként is sikeres Gerendás György. Ezekre a játékosokra építve a válogatott az 1980-as moszkvai olimpiáról is éremmel térhetett haza, majd a szovjet tömb által bojkottált 1984-es ötkarikás játékokat követően a generációváltáson átesett együttes zsinórban három olimpiáról is érem nélkül volt kénytelen hazautazni. 1932 óta ekkoriban fordult elő először – és idén augusztusig utoljára – hogy ne legyen aktív olimpiai bajnok vízilabdázó a válogatott keretében. A fordulópontot kétségtelenül 1997 jelentette, mikor a korábbi válogatott játékos Kemény Dénes vette át a nemzeti csapat irányítását. Az átalakított és megfiatalított csapat rögtön az első évben Európa-bajnoki címet szerzett olyan jól csengő nevekkel a keretben, mint Benedek Tibor, Kiss Gergely és Kásás Tamás. Ami ezt követően történt azzal bizonyára minden sportszerető ember tisztában van. Zsinórban három pólóarany egy olyan korszakban, ahol Jugoszlávia felbomlása és az egyre nemzetközibbé váló élmezőny miatt minden eddiginél nehezebb volt egyértelműen kimagaslani. Nem is lehet kérdés, hogy még a triplából is kiemelkedik a 2008-as aranyérem és nem csak azért, mert 1920 óta egyetlen válogatott sem volt képes triplázni, hanem mert a magyar küldöttség szempontjából borzalmasan sikerült olimpián is magabiztosan összejött a sajtó és közvélemény által már-már automatikusnak titulált aranyérem.

Hogyan tovább?

Immár 16 éve annak a bizonyos 9-ik aranynak, így lassan egy teljes generáció felnőtt a várva várt tizedik bűvöletében. Két világbajnoki címmel nehéz lenne azt állítani, hogy a magyar vízilabdázás összeomlott volna, sokkal inkább arról van szó, hogy az ellenfelek nőttek fel (nőttek túl?) rajtunk. Kétség sem férhet hozzá, hogy a XXI. században ugrásszerű fejlődésnek indult a nemzetközi vízilabdázás, aminek egyik velejárója, hogy egy hibátlanul sikerült csoportkör után is szinte borítékolhatóan élet-halál harc lesz egy világverseny negyeddöntője. Azt is nehéz lenne bizonyítani, hogy jelentősen visszaesett volna a magyar utánpótlásnevelés és már nem termel annyi világklasszist a rendszer, hiszen Zalánki és Vogel is posztjuk legjobbjai között vannak számontartva. Szinte lehetetlen mérni, hogy a különböző szabályváltozásokkal mesterségesen felgyorsított sportág mennyire fekszik a magyar vízilabdázás szellemiségének, az viszont biztos, hogy a változás alkalmazkodást követel. A magyar vízilabdázásnak nem szabad a berögződéseire hagyatkozni, hanem ki kell használnia az új rendszerben rejlő lehetőségeket. A tavalyi VB arany után csalódásként megélt nyári olimpia ellenére nem is lehet kérdés, hogy a férfi vízilabdaválogatott Los Angelesben is a torna esélyesei között lesz és ha 4,8 vagy akár 12 év múlva meglesz a tizedik, az minden eddiginél többet fog érni, hisz mindezt egy lényegesen kiegyensúlyozottabb mezőnyben fogja véghez venni a csapat.