Elfogatóparancsot adtak ki Izrael miniszterelnöke ellen
Közélet
A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) november 21-én elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök és Yoav Gallant korábbi védelmi miniszter ellen háborús bűnök elkövetésének megalapozott gyanújára hivatkozva. Ezzel egyidőben elfogatóparancsot adtak ki három Hamasz tiszt ellen is, akik közül ketten már biztosan életüket vesztették a korábbi összecsapásokban.
A Nemzetközi Büntetőbíróság
Az ICC egy végső fokon eljáró bíróság, ami csak akkor léphet fel, ha a belföldi bíróságok nem képesek vagy hajlandóak valóban kivizsgálni súlyos nemzetközi bűncselekményeket vagy büntetőeljárást indítani azok ügyében. A Nemzetközi Büntetőbíróságnak 124 tagállama van, amibe nem tartozik bele többek között az Egyesült Államok és Izrael sem. Az ICC által hozott ítéleteket akkor van lehetőség végrehajtani, ha az elítélt személy – vagy jelen esetben aki ellen az elfogatóparancsot kiadták – valamelyik tagország területén tartózkodik vagy beutazik oda. A tagállamok ettől függetlenül nem mindig tartják be kötelességeiket: idén szeptemberben nem tartóztatták le Putyint mongóliai látogatása alkalmával, hiába az ICC tagja Mongólia. De 2015-ben a Dél-afrikai Köztársaságban az akkori szudáni elnök, Omar al-Bashirt letartóztatása is elmaradt. Még ha nem is minden esetben lesz foganatja a meghozott ítéleteknek, a keresett személyek mozgásterét nagymértékben le tudják csökkenteni. Ezáltal pedig megérzik, hogy az addig korlátlannak érzett hatalmuk igenis véges.
A most kiadott elfogatóparancsok
Izraeli részről a Nemzetközi Büntetőbíróság Benjamin Netanyahu miniszterelnök és Yoav Gallant korábbi védelmi miniszter ellen adott ki elfogatóparancsot. A kettejük ellen felhozott vádak között szerepel gyilkosság, üldözés és más embertelen cselekmények. Az ICC megalapozottnak látja a gyanúját annak is, hogy Izrael az éheztetést, mint hadviselési módszert alkalmazza a tavaly októberben kirobban gázai háborúban. Továbbá felelősnek tartja Netanyahut és Gallantot azért, hogy több támadást szándékosan a civil lakosságra irányítottak.
Az elfogatóparancsok kiadásának gondolata már májusban felmerült, a Büntetőbíróság azóta vizsgálat az eseteket. A folyamat során Izrael két fellebbezést is benyújtott, de mindkettőt elutasították. Az egyik izraeli kifogás az volt, hogy mivel ő nem tagja az ICC-nek, így rá nem is érvényesek az ott meghozott döntések. Erre az ICC úgy reagált, hogy mivel a felhozott bűncselekményeket palesztin területen hajtották végre, így van létjogosultsága az ítéletnek. Az ENSZ főtitkára korábban ugyanis elfogadta a palesztinok tagságát, így az ICC-nek Ciszjordánia, Kelet-Jeruzsálem és Gáza területén is van joghatósága. Izrael másik ellenvetése az volt, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság nem adott lehetőséget neki, hogy maga vizsgálja ki a vádakat. Az ICC erre nem látott törekvéseket, így elutasította a panaszt.
A Nemzetközi Büntetőbíróság három Hamasz tiszt ellen is elfogatóparancsot adott ki november 21-én. Ebből viszont ketten – Ismail Haniyeh és Yahya Sinwar – biztosan életüket vesztették már korábbi összecsapásokban, a harmadik a Hamasz katonai parancsnoka, Mohammed Deif. Izrael szerint azonban ő is meghalt egy júliusi légicsapásban Gáza területén. A vádak szerint Deif felelős több emberiség elleni bűncselekményért is, többek között gyilkosságért, kínzásért, nemi erőszakért és más szexuális bántalmazásokért, valamint kegyetlen bánásmódért, túszejtésért és a személyes méltóság megsértéséért. Továbbá az ICC szerint megalapozott a gyanú, hogy Deif részt vett a kiterjedt és szisztematikus támadás kitervelésében és végrehajtásában, amit a Hamasz követett el tavaly októberben izraeli civilek ellen.
Nemzetközi reakciók
Izrael politikai döntésnek nevezte az elfogatóparancsot, és szerintük az egyértelműen antiszemita nézetektől vezérelt. A Hamasz az ő tagjait ért vádakra nem reagált, viszont az izraeliek elleni döntést “fontos történelmi precedensnek” nevezték.
A Fehér Ház visszautasította az ICC döntését, szerintük jogtalan, mert Izrael nem tagja annak. A republikánusok ennél is tovább mennek, ők szankciókat is követelnek a bíróság tagjaira, köztük Karim Khan ügyészre is. Ezzel szembe megy Abdullah Hammoud Dearborn – Detroit nagy arab-amerikai lakossággal rendelkező külterülete – polgármesterének nyilatkozata, miszerint ő letartóztatná mindkét izraelit, akik ellen elfogatóparancs van életben. Ez persze nem biztos, hogy a valóságban meg is történhet, hiszen az USA nem az ICC tagja.
A legtöbb európai ország, még ha nem is feltétlen értett egyet a döntéssel, tiszteletben tartja azt. Josep Borrell az Európai Unió külügyi vezetője úgy nyilatkozott, hogy nem politikai okokból született az ítélet, azt végre kell hajtani. Belgium kiállt a büntetlenség elleni küzdelem mellett, szerintük az elkövetett bűncselekmények felelőseivel szemben eljárást kell indítani. Németország óvatos az ország múltja miatt, nagy felelősséget érez Izrael iránt, ezért saját hatáskörben vizsgálják a kiadott elfogatóparancs létjogosultságát. Ugyanakkor az részt vett az ICC alapokmányának kidolgozásában és annak egyik legnagyobb támogatója. Ausztria álláspontja szerint a döntés érthetetlen és nevetséges, de köteles végrehajtani az ítéletet. Csehország igyekszik akadályozni minden EU-s határozatot, amiben az izraeli kormányt bírálják. A mostani állásponttal sem ért egyet, de addig nem ment, mint a magyar kormány.
Magyarország részéről először Szijjártó Péter nyilatkozott, aki szégyenletesnek és abszurdnak nevezte a Nemzetközi Büntetőbíróság döntését. Majd Orbán Viktor miniszterelnök is megnyilvánult a témában, és jelezte, hogy meghívja Magyarországra Netanyahut. Ezzel pedig nyíltan szembe megy az ICC és az Európai Unió állásfoglalásával.