Tömegek tüntetnek Új-Zélandon

Közélet 2024.12.11. Kátai Balázs

Több tízezren vonultak az utcára, miután az új-zélandi kormánypárti koalíció egyik tagja egy, a maorik eddig kiharcolt jogait sértő törvényjavaslatot nyújtott be. A kisebbségben élő őslakosok így is jellemzően rosszabb körülmények között élnek, a javaslat pedig tovább rontana ezen, emellett pedig az ország népét is megoszthatja. 

Kik is a maorik?

A maorik annak a két szigetnek az őslakosai, amit ma Új-Zéland néven ismerünk. A maorik, akik a kutatások szerint 1200 körül érkezhettek kenuval Kelet-Polinéziából, Aotearoa néven hívták eredetileg otthonukat. Az elszigeteltségben kifejlesztették saját nyelvüket – te reo – és kultúrájukat. Jelenleg az új-zélandi 5,3 milliós lakosság közel 20%-át teszik ki. 

Megérkeztek a britek

A britek elfoglalták a két szigetet, a helyieket pedig hosszú évtizedekig elnyomásban tartották. A 184 éve megkötött Waitangi-szerződés volt hivatott biztosítani a maorik jogait, amit sokáig a gyarmatosítók semmibe vettek – cserébe a kormányzásról való lemondásért. A szerződést eredetileg a brit korona képviselői és 500 maori törzsfőnök kötötte. Két nyelven – angolul és te reo – íródott, és a két változat mutat némi eltérést. Például míg a te reo lehetőséget ad a maoriknak a saját törzseik és életük kormányzására, addig az angol változat nem. 

Új-Zéland 1947-ben lett független az Egyesült Királyságtól, egészen addig minden naposak voltak a maori földmegfosztások, a kulturális elnyomás és a tömeggyilkosságok. Ezután kezdődött meg a Waitangi-szerződés két változatának egységes értelmezése, ami a mai napig a maorik jogegyenlőségét és felzárkóztatását hivatott szolgálni. Lehetőséget biztosít a maori törzseknek földjeik megtartására, valamint érdekeik védelmére. 

Bár sok megpróbáltatást kellett kiállnia a maori törzseknek, az utóbbi évtizedek politikája és törvényalkotása segített az újbóli felvirágzásban. A maori nyelv reneszánszát éli, néhány szavuk már a mindennapok része a nem maori közösségekben is. A politikai intézkedések pedig az általánosan tapasztalható egyenlőtlenségek felszámolását célozták. Kisebbségük okán több maori áldozata van az állami és egyházi ellátásban a fizikai és szexuális zaklatásnak. Magasabb közöttük a nélkülözők aránya, és több a bebörtönzött is. Elmondható emellett, hogy az egészségi állapotuk is rosszabb, mint egy átlagos új-zélandi lakosé. Ezen a kormány februári intézkedése sem segített, ami megszüntette a Maori Egészségügyi Hatóságot is. 

A törvényjavaslat

A törvényjavaslatot (Treaty Principles Bill) az ACT Új-Zéland liberális párt vezetője, David Seymour nyújtotta be, aki maga is maori. Szerintük ugyanis jelenleg külön bánásmód érvényes a maori és a nem maori lakosságra. Az ACT Új-Zéland álláspontja szerint például az etnikai kvóták megléte a közintézményekben pont a szöges ellentéte az egyenlő bánásmódnak, holott a törvényt ellenzők szerint joggal szabnak minimumot a maorik képviseletének. A törvényjavaslatban megfogalmazott – szerintük – valódi egyenlőséget célzó intézkedések során a párt egyáltalán nem konzultált a maorikkal. A népcsoport többsége úgy látja, hogy az ACT a “minden új-zélandira egyaránt vonatkozik” mantrával akarja leplezni a javaslat rasszista beállítottságát.

Nemtetszésüknek hangot adva a maorik tiltakozásba kezdtek, ami az új-zélandi parlament előtt csúcsosodott ki. Ezt viszont megelőzte egy kilencnapos menetelés, vagy te reo nyelven hikoi. A csoport az ország északi részéről indult, ahol a legtöbb őslakos él. Miközben a sziget déli részén fekvő főváros, Wellington felé tartottak gyalogosan és autókkal, több nagyvárosban megálltak egy-egy gyűlésre. Ilyen alkalmakkor az amúgy is többtízezres tömeg tovább bővült. A résztvevők közül sokan tollas fejdíszben, hagyományos fegyverekkel és a maori nemzeti zászlóval vonultak. November 19-én a parlament elé egy 42 000 fős tömeg érkezett meg, akik egyöntetűen követelték a törvényjavaslat elvetésével. Eddigre azonban előtte héten csütörtökön már a képviselők 68/54 arányban, egy tartózkodással első körben elfogadták azt. Hogy tiltakozását kifejezze, Hana-Rawhiti Maipi-Clarke, a Te Pati Maori párt képviselője felállt a parlamentben és összetépte a javaslat egy másolatát, majd hagyományos haka táncba kezdett kollégáival. 

Akkor most mégis elfogadják?

Várhatóan a törvényjavaslat nem kerül majd elfogadásra, ahhoz ugyanis még két körön biztosan át kellene mennie. Az első kör az új-zélandi törvényalkotási rendszerben a javaslat bemutatására szolgál, a második a módosítási javaslatok megtételére van, a harmadik pedig, amikor a módosított törvényjavaslatról szavaznak. A parlamentben a képviselők száma 123, amiből 6 maori. Ahhoz, hogy egy javaslat átmenjen, legalább 62 támogatóra van szükség. Az, hogy ezt sikerült először elérni, nem jelenti azt, hogy másodjára is meglesz. Ebben ugyanis benne vannak az ACT koalíciós partnerei is, a Nemzeti Párt és az Új-Zéland Először. Most csak azért voksoltak az elfogadás mellett, hogy eleget tegyenek a megállapodásuknak. Azonban már jelezték, hogy a továbbiakban ettől szeretnének elhatárolódni. 

Attól viszont, hogy végül mégsem megy át a javaslat, a kritikusok még attól tartanak, hogy ha már megjelentek ezek az eszmék, azok a hosszútávon a társadalom megosztottságához vezetnek majd.