Miből lesz a jó vezetőedző?

Sport 2024.12.15. Tóth Krisztián

Vezetőedzőnek lenni nem csak abból áll, hogy az illető jól alkalmazza a különböző taktikai elemeket. A megfelelő karizma és a játékosokkal való közös hang megtalálása legalább ugyanennyire fontos. A következő cikkben két olyan labdarúgót mutatunk be, akik egy sikeres játékos pályafutást követően pocsékul teljesítettek edzőként, de ellenpéldaként hoztunk két sikeres menedzsert is, akik egy középszerű karriert követően edzőként a legmagasabb polcra kerültek.

Jürgen Klopp (német)

Az elmúlt évtized egyik kiemelkedő menedzserének roppant szokatlanul kezdődött edzői pályafutása. Azok után, hogy 11 év alatt több mint 300 mérkőzésen lépett pályára az akkoriban másodosztályú Mainz csapatában, 2001.február 28-án menesztették a csapat korábbi vezetőedzőjét, akinek helyét az a Jürgen Klopp vette át, aki az előző héten még a csapat játékosaként lépett pályára. A német szakembernek sikerült a klubot benntartani a Bundesliga 2-ben, majd három évvel később, 2004 tavaszán a csapat történelme során először az első osztályba való feljutást ünnepelhette. Klopp csak ekkor szerezte meg UEFA-Pro edzői licenszét, ami nélkül az élvonalban nem ülhetett volna a Mainz kispadján. Vezetőedzői pályafutása a 2008-as Dortmundba igazolását követően indult be igazán. 7 éves dortmundi munkája alatt a BVB kétszer nyerte meg a Bundesligát és 2013-ban egészen a BL döntőig menetelt, ott azonban a nagy rivális Bayern München már erősebbnek bizonyult. 5 megnyert trófeával a háta mögött 2015 nyarán Liverpoolba tette át a székhelyét, ahol pályafutása legnagyobb sikereként 2019-ben Bajnokok Ligája győzelmet ünnepelhetett csapatával. 

Wayne Rooney (angol)

Generációja egyik legjobb csatáraként Rooney a Manchester United és az angol válogatott gólrekordereként vonult vissza. Vezetőedzői karrierjét annál a Derby Countynál kezdte meg, ahol utolsó profi mérkőzéseit játszotta. Kinevezését követően egyetlen ponttal sikerült benntartania csapatát az angol másodosztályban, hogy aztán egy évvel később a klub pénzügyi problémái okán kapott 21 pontos büntetés miatt kiessen csapatával a Championshipból. Ezt követően Rooneynak nem sok öröme lehetett aktuális csapatának kispadján. Előbb az MLS-ben szereplő D.C. United menedzsereként maradt le kétszer is a rájátszásról, majd visszatérve Angliába, a Birmingham City vezetőedzőjeként bukott meg, miután 15 mérkőzésen mindössze két győzelmet tudott felmutatni. Mindezek ellenére idén májusban a szintén az angol másodosztályban szereplő Plymouth Argyle egy hároméves kontraktust kötött Rooneyval. Nos, a cikk megírásakor a csapat a bajnokság 19.helyén áll, két pontra a kieső zónától, így talán nem túlzás kijelenteni, hogy a vörös ördögök egykori sztárja negyedik klubjánál sem fogja megváltani a világot.

José Mourinho (portugál)

A futball világának egyik legmegosztóbb szereplőjeként az emberek vagy imádják vagy utálják Mourinhot, az azonban nem is lehet kérdés, hogy minden idők egyik legsikeresebb menedzseréről van szó. Viszonylag korán belátta, hogy többek között fizikai adottságai miatt sosem lesz belőle kiemelkedő játékos, így már 20-as évei közepétől tudatosan képezte magát az edzői pályafutásra. Ennek talán legfontosabb állomása az 1996 és 2000 közötti, Barcelonánál töltött időszak volt, ahol segédedzőként a portugál olyan nagyágyúktól tanulhatott, mint Bobby Robson és Louis van Gaal. Az évezredforduló óta Mourinho 10 különböző klub kispadján is megfordult, köztük olyan európai topklubokkal mint a Real Madrid és a Manchester United. Ez idő alatt összesen 20 trófeát nyert, közte két Bajnokok Ligája sikerrel. A számtalan trófea és elismerés mellett talán azt bánhatja leginkább, hogy a Real Madrid nem az ő vezetésével szerezte meg a 10. BEK/BL győzelmet, hanem egy évvel távozása után már Carlo Ancelottival az oldalvonal mellett.

Diego Maradona (argentin)

Minden idők egyik legjobb labdarúgójának visszavonulását követő évei finoman szólva sem az edzői sikerekről szóltak. Klubszinten soha nem is dolgozott Európában, így egyértelműen az argentin válogatott élén töltött két éve számít edzői karrierje legmeghatározóbb állomásának. Irányítása alatt a válogatott elszenvedte történetének legnagyobb arányú vereségét egy Bolívia elleni 6-1-es vereség alkalmával, szövetségi kapitányként töltött utolsó mérkőzésén pedig 4-0-ra kikaptak a 2010-es világbajnokság negyeddöntőjében Németországtól.