Csepegnek a díjak, mint lyukas ereszből az esővíz

Az emberek költekeznek. A sarki kisboltban, egy bevásárlóközpontban, online, telefonon, laptopon. Heti bevásárlás vagy wellness hétvége. Készpénz vagy kártya. De vigyázat! Aki költekezik, főleg, ha azt az otthona kényelméből, interneten keresztül teszi, könnyen eshet áldozatul megtévesztő üzleti gyakorlatoknak. Mik ezek, milyen formában találkozhatunk velük és miért érdemes figyelni rájuk vásárlásaink során? Somogyi Róbert, a Pénzügyek tanszék docense beavat minket a témát érintő kérdésekbe. 

Mit hívunk megtévesztő üzleti gyakorlatnak?

Ennek több definíciója lehet. A legjobb megfogalmazás az, hogy olyan üzleti magatartás, ami egy termékről, szolgáltatásról valótlan dolgokat állít vagy igaz tényeket félrevezető módon tálal, ami miatt másképp dönthet a fogyasztó, mint azt optimálisan tenné.

Ez a fajta megtévesztés általában direkt történik meg? 

Általában igen. Valótlan állítások esetében, biztosan. Ezzel is a saját profitjukat, eladások számait szeretnék növelni a cégek és vállalkozások. 2 példa szálláshelyközvetítő platformok (Booking.com, Trivago) esetében: a brit versenyhivatal pár évvel ezelőtt azt vizsgálta, hogy a Booking.com a foglalások növelése miatt azt állította valótlanul szálláshelyeknél, hogy „Ezen az áron az utolsó szoba!”, hogy minél többen lefoglalják azt. Ezt követően próbavásárlások során kiderült, hogy az állítás hazugság volt. Ez törvényellenes és a Bookingot kötelezték ennek a gyakorlatnak a beszüntetésére. A Booking.com-on volt arra is példa, amikor a fogyasztókat igaz tényekkel, de félrevezetik. Agresszív pszichés nyomást folytat például egy szálláshely megtekintése közben. Feltünteti, hogy hány más érdeklődő figyeli ugyanazt a helyet, mint mi. Ez előfordulhat, hogy igaz, de az esélye annak, hogy mindenki ugyanarra az időszakra szeretne foglalni, elvéve mások elől a helyet alacsony, mégis befolyásolhat a döntésben. 

A szálláshelyfoglalásokon kívül, hol léphet fel még ez a probléma? 

Magyarországon 2005 óta lehet éttermekben szervízdíjat kérni, ami kötelezően az áfával növelt végösszeghez még hozzáadódik. Ezt az étlapnak tartalmaznia kell és felső határa is van. Ha a vendégek csak a szervízdíj nélküli árakat hasonlítanák össze, akkor egyes helyek jelentősen olcsóbbnak tűnnének.

Ezt mindenképpen úgy kell feltüntetni, ahol a vendégek szeme előtt legyen?

Így van. Fokozatai vannak, hogy mennyire legyen feltűnő, de az étlapban biztosan szerepelnie kell. Egy másik megtévesztő gyakorlat még az úgynevezett csepegtetett árazás, amikor bizonyos plusz díjakat és költségeket online vásárlás során nem az első keresésben találunk meg, hanem ahogy lépkedünk tovább, a vásárlás menete közben bukkannak fel.

Ilyen például a szállítási- és vevővédelmi díj is? 

Igen, a szállítási díj az egyik legklasszikusabb példa erre. Közgazdászok kísérletei alapján, ha már az első megjelenített ár is tartalmazza a szállítási díjat, akkor kevesebben fogják a terméket megvenni, mintha csak később, csepegtetve találkoznának vele. A fogyasztók egy része elfelejtkezik a különböző plusz díjakról, emiatt többet és drágábban vásárolnak. A cégeknek emiatt is éri meg ezt a technikát alkalmazni. Ez nem mindig illegális, szabályozási kérdés, hogy mit enged meg a törvényhozó és mit nem. Ezzel találkozhatunk repjegyek vásárlásakor is, ahol fizetnünk kell, ha biztosan a barátunk mellett szeretnénk ülni, ha nem a legkisebb kézipoggyászt visszük fel, ha ablak mellett ülnénk. Lehet azzal érvelni, hogy ezek plusz kényelmi szolgáltatások, a fizetésük pedig elkerülhető, de amit mindig ki kell fizetni, az a repülőtéri illeték. Az Európai Unióban 2008-ban lépett érvénybe ezzel kapcsolatban szabályozás, miszerint az utak már legelőször feltüntetett árának tartalmaznia kell az illetéket. 

Mi a helyzet azzal, amikor repjegyet keresünk, kilépünk a társaság oldaláról, majd következő keresés alkalmával már drágább a jegy, akkor is, ha nagyon rövid idő telt el a keresések között? 

A légitársaságok tagadják, hogy ez történne, de ha közben ténylegesen fogytak jegyek, akkor arra fogható a drágulás. Az viszont előfordul, hogy ha hétvége is beleesik az utazásba, akkor kevesebbet kell fizetnünk, mintha csak hétköznap utaznánk. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a hétköznapokat az üzleti utakkal asszociálják, a hétvégét viszont valószínűleg saját zsebből fizetjük. Ez nem feltétlenül megtévesztő gyakorlat, de kellemetlen lehet az utazóknak. 

Ki fut bele a legnagyobb valószínűséggel ezekbe a szituációkba? 

A kevésbé rutinos fogyasztók, akik nem számolnak a különböző díjakkal, csak az elsőre feltüntetett árakat nézik. Sokan veszik hasznát az ár összehasonlító oldalaknak, hogy megtalálják a lehető legjobb ajánlatot, de az a probléma, hogy azok is csak az alapárakat veszik figyelembe. A tudatos vásárló összead mindent és úgy hasonlítja össze az árakat. Sajnos kutatások alapján az emberek jó része nehezen válik tudatossá vásárlásaiban. Nincs szó társadalmi szintű tanulásról.

Előfordulhat, hogy a legtöbb embernek túl nagy macera folyamatosan mindent összeadni és hasonlítgatni és inkább a „könnyebb” utat választják, még ha az több pénzbe is kerül nekik. 

Igen, de ez attól is függhet, hogy mekkorák a tétek a különböző horderejű döntéseknél. 

Azt már átbeszéltük, hogy ez hogyan van jelen szállás foglalásakor, azonban mi jellemző, amikor otthont keresünk? Kiadó lakások esetében látom, hogy plusz költségeket, mint a rezsi és közös költség nem tüntetik fel. Mit gondol erről? 

Ha beleírnák a rezsit és minden egyebet az árba, akkor drágábbnak tűnne a hely, nehezebben tudnák kiadni. Ha mindenki más is csak alapárral hirdet, akkor szerintem morálisan elfogadható, hogy mi is csak a leírásban tüntessük fel a további költségeket. 

A banki szektorban mire érdemes figyelni? 

Jellemzőek a nagyon bonyolult szerződések, amelyek szintén megtévesztőek lehetnek. Nem mindenki olvassa át őket szóról szóra és emiatt el lehet rejteni benne olyan dolgokat, amik a fogyasztóra nézve kevésbé kedvezőek. A banki szolgáltatások komplexebb termékek, mint amivel a legtöbb online vásárlás alatt találkozhatunk és a legtöbb vásárló nem biztos, hogy képes önállóan helyesen felmérni a különböző díjakat. Több időt és energiát vesz igénybe mindent összehasonlítani. 

Emellett a bankoknál a legtöbb dolgot személyesen kell elintézni, esetleg lemondani. Ez is hozzátesz ahhoz a magatartáshoz, hogy kevesebben tesznek lépést saját érdekükben a kedvezőbb megoldásokra.

Valóban, és ha váltunk, még akkor sem biztos, hogy a legkedvezőbb ajánlatot kapjuk, hiszen a versenytársaknak lehetnek jobb ajánlatai. 

A telefonszolgáltatóknál is hasonlóan működnek a dolgok. 

Így van. 

A mindennapi életben, például a heti bevásárlásnál a boltokban érdemes-e figyelni valamire így, hogy a polcokon az áraink már tartalmazzák az áfát, valamint a mértékegység árak is fel vannak tüntetve?

Az valóban érdekes, hogy nem is gondolnánk, de ez is szabályozási kérdés, hogy itt Magyarországon a bruttó árat tüntetik fel. Az USA-ban ez teljesen máshogy van. Ott csak a kasszánál jön rá az ÁFA. Ehhez is biztosan hozzá lehet szokni, de európaiként szerencsés helyzetben vagyunk, hogy erre már nem kell figyelni és számomra nagyon bosszantónak tűnik az ellentéte.

Milyen jó tanácsokat adna az átlagembernek, amivel elkerülheti a különböző megtévesztő pénzügyi megoldásokat? 

Erre sajnos csodaszer nincs. Figyeljenek oda a részletekre vásárlásoknál! Hasonlítsanak össze minél több ajánlatot! Érdemes árfigyelő oldakat használni, de azokat is tudatosan, a plusz díjakról nem elfelejtkezve. A saját kutatási eredményeim pont azt mutatják meg, hogy az árösszehasonlító oldalaknak sem igazán érdeke átláthatónak lenni a plusz díjakat illetően. Ha bármelyik hallgatót érdekli a téma, tanítok ilyen jellegű dolgokat a pénzügy- és számvitel alapszakon, és az angol nyelvű pénzügy mesterszakon is.