Máklikőr is kapható a Műegyetemen

A Máklikőr egy olyan fiatal egyetemistákból álló zenekar, amelynek műfaját meghatározni egy szóval nem lehet; különlegességük, hogy rockfelállásban két trombitával játszanak és minden dalukban különböző stílusokkal kísérleteznek. Hangulatos koncertjeikről és energikus színpadi jelenlétükről ismertek – nem ritka, hogy a basszusgitár a levegőben landol, vagy a tagok súlypontemelkedés-versenyt játszanak. 

A zenekar egyik alapítójával, frontemberével és énekesével, Varga Dáviddal találkoztunk, aki a BME Mechatronikai mérnök mesterszakos hallgatója.

Beszéljünk először a koncertjeitekről. Hogyan épül fel egy koncert a helyszínkereséstől egészen a fellépésig?

A kezdetekben mindig olyan emaileket írtunk a koncertszervezőknek, hogy „helló, ezek vagyunk mi, szívesen fellépnénk nálatok”. Aztán egy idő után ez átfordult és mi kezdtünk meghívásokat kapni. Amikor ez beindult, szereztünk magunknak egy hangmérnököt, aki profi és ugyanolyan lelkes, mint mi – tőle tanultuk meg például, hogy mi a rider (technikai követelménylista fellépések előtt) és miért van minden zenekarnak ilyenre szüksége. A készülésnek szerves része átgondolni a technikai igényeket; máshogy kell erősíteni egy basszusgitárt és egy dobot, a zenekarnak hallania kell saját magát stb. Vannak már olyan füleseink, amik szerintem nagyon menőn néznek ki és ehhez hasonló lehetőségekkel még csak most kezdünk el igazán kísérletezni. Ha kilenckor kezdődik egy koncert, akkor már négy-öt felé megérkezünk a helyszínre, megkezdődik a hangbeállás. Ez lehet fél-másfél óra, de ha valaki kapunyitásra érkezik, akkor még el is csípheti a hangbeállásunk végét. Utána van fél óránk átgondolni mindent.

Van színpadra lépés előtti rutin, rituálé?

Van, igen. Sisa (Kende Marci, a zenekar egyik gitárosa, énekese) nagyon jó lelkesítő beszédeket szokott mondani, ő a motivációs speakerünk. Különleges kézfogásunk is van, de egyébként szeretnénk akrobatikai elemeket építeni a koncertekbe, ami előtt be kell melegíteni, nyújtani. Például nagyon tervezünk az egyik koncertre olyat, hogy egymás nyakában gitározunk, vagy nyomunk egy indokolatlan hátraszaltót.

Szoktál még izgulni a koncert előtt? 

Van olyan, igen. Szerintem egészen a koncert előtti pár percig nem, de mielőtt felmegyek a színpadra, előtte mindig izgulok. Aztán ez hamar megszűnik, amikor zenélni kezdünk.

Mennyit gyakoroltok egy koncert előtt? 

Amikor a csapat egy része külföldön tanult, akkor nagyon nehezen tudtuk megoldani a gyakorlást. Mi is egyetemisták vagyunk, zh-k, vizsgák vannak, ezzel párhuzamosan csináljuk a melót. Sisa külföldön lakott és tanult, ezért a koncertek előtt három nappal hazaért, rendszerint rögtön lebetegedett, a főpróbán izgultunk, idegeskedtünk, hogy megtartsuk-e a koncertet. A trombitásoknak a szája is szétszakadt, csupa stressz… Azért lemegy a koncert, mert valahogy mindig sikerül. Most megint más a helyzet, mindannyian itthon vagyunk. Új számokat akarunk összerakni a következő koncertre, úgyhogy sokat próbálunk. Lett egy törzshelyünk, ahol össze tudunk gyűlni és átbeszélni a dolgokat; ez egy kávézó, ahol rendszeresen jazz koncertek vannak, tök jó hely és a próbatermünkhöz közel van. 

Vannak dalok függőben? Mikor számíthatnak a hallgatók új zenére?

Nemrég megnyertünk egy pályázatot, pénzt kaptunk arra, hogy egy év alatt egy új albumot rakjunk össze, meg videóklipet forgassunk. Az egész zenei karrierünk alatt kísérletezünk a műfajokkal, az egyik szám modernebb hangzású, a másik inkább ritmusorientált, trombitás. Akarok olyat is, ami pszichedelikus, rock gitáros vonalú.  A pályázattal pedig a hazai zenei térképen felbukkantunk, azóta több fesztiválra, városba hívnak. Tele van a nyarunk, minden hétvégén koncertezünk. Remélem nem fogjuk megunni egymást. 

Hogy raktok össze egy albumot? Mennyi időbe telik?

Óh, hát rengeteg. Most kezdtük el az új albumot, de van olyan dalunk, ami már tavaly januári ötlet, és lesz egy olyan dal, amit egy 4 éves hangfelvétel alapján írunk. A Pillangó úgy készült, hogy megíródott a verze, de az akkordok csak hónapokkal később. Változó a tempónk, de vannak számok amiket irdatlanul sokáig írunk. Tudatos, összerakott albumot szeretnénk, de óriási munka ennyire összeszedettnek, gyorsnak és kreatívnak lenni egyszerre. Egyetemre járunk, tanulni kell, nem ez a fő fókusz, emiatt az előző albumon az elkészült dalokat is csak egy általunk jónak látott logika alapján állítottuk sorrendbe. Fontos, hogy a hangulatot hogyan vezetjük egy albumon vagy koncerten, de erre vannak közismert szabályok. Például két lassú számot nem tehetünk egymás mellé. Hangulat, tempó, ezek sokszor befolyásolják a döntést. Mindig megérzés, intuíció alapján döntünk. 

A legjobb dal, ami az album dala, azt hová szeretitek helyezni?

Nagy kritikám az emberek gondolkodásával szemben, hogy hajlamosak az első szám alapján bekategorizálni az albumot. Mi szerintem színesebbek vagyunk, próbálunk minden számot máshogy megírni. Az utolsó albumunkban a Pillangón (első dal az albumon – a szerk.) megegyeztünk hamar, mert tempógyorsítással kezdődik, karakteres az első sora, amúgy meg egy király szám, úgyhogy nem volt kérdés. A Máklikőr viszont mindenkinek szerelemprojekt, a szívünkön viseljük a zenekar dolgait, úgyhogy iszonyatos összecsapások szoktak lenni nagyon pici kérdésekben. A legkisebb részleteken vitatkozunk néha, érveket ütköztetünk egymással sokszor, hogy meggyőzzük a másikat olyan kérdésekben, amik lehet, hogy senkit se érdekelnek. 

Általában jól ítélitek meg előre, hogy melyik dalok lesznek a legnépszerűbbek? 

Az album kiadása előtt többször játsszuk a dalokat koncerteken, látjuk rá a reakciókat, úgyhogy általában be tudjuk lőni, hogy miket fognak a legjobban szeretni, hallgatni. Fontos hozzátenni, hogy vannak olyan dalok, amiknek nem célja a népszerűség. Elég, ha kevesen hallgatják, de nekik fontos és közel áll a szívükhöz. Nekem is vannak kedvenc dalaim, amiket nagyon szeretek és meghatározóak az életemben, mégsem hallgatom őket rendszeresen. 

Kik azok, akiknek a visszajelzései a legfontosabbak neked?

Hát a zenekar véleménye sokat számít… Ha írok egy új dalt ennek az 5 srácnak mutatom meg legelőször. Mindig figyelem Sisa reakcióját. Ha neki tetszik, és belelkesül, akkor jó dal lesz belőle. 

Kinek mutatod meg először az új szerzeményeket? 

Ha valami elkészült, kiküldjük véleményezésre barátoknak, zenésztársaknak, családtagoknak. A 30Y-nal így kerültünk kapcsolatba. Elküldtük nekik az első dalunkat, a Rózsafa dalt, véleményt, kritikát kértünk. Nagyon jó visszajelzést kaptunk tőlük, pedig egyébként nehéz építő jellegű kritikát megfogalmazni a zeneiparban. 

Tudsz elégedett lenni? Büszke vagy az eddigi munkátokra?

Amikor kiadtuk az utolsó albumunkat, nagyon szörnyen éreztem magam. Nem tetszett, már túl régóta csináltuk, nem tudtam vele többé azonosulni, minden bajom volt. Mégis, azokat a dalokat egyszer egy ponton felvállaltuk, azt gondoltuk, hogy jó, érdemes publikálni… Nem akarom ellökni magunktól, mert ezek is mi voltunk. Azóta megbékéltem az összes dalunkkal, és már újra tetszenek. 

Van-e olyan visszajelzés, ami máig emlékezetes?

Ezeket összegyűjtöttem. Van egy Máklikőr című jegyzetem a telefonomban; koncerteken milyen átkötések legyenek; milyen videóklippek, milyen fotózások, milyen moodboardok, ilyenek. Minden hülyeséget ide gyűjtök, pár fontos visszajelzést ide leírtam. A kedvencem, hogy van egy tűzoltó Veszprémben, aki bevetés előtt a Halálraítéltet szokta hallgatni, ami lehet nem pont így van, de nagyon király, hogy tűzoltók Máklikőrt hallgatnak. Volt egy srác, aki meghallotta, hogy fellépünk a Művészetek Völgyén, de addigra már elhasználta az összes napijegyét, ezért elment vért adni, ezzel lehetett akkor napijegyet szerezni. A vérével fizetett azért, hogy Máklikőr koncertre jöjjön. Egyszer a gimink igazgatóhelyettese hívott minket beszélni, hogy elmondja, hogy mennyire tetszenek neki a dalok, ami akkor nagyon meglepett. Döbbenten hallgattam, nem gondoltam volna akkor, hogy más korosztályoknak is értékes lehet a zenénk. Aztán van srác, aki zokogva szokta a zuhanyzóban üvöltetni a Rózsafa dalt, meg egy olyan lány is, aki a Máklikőrből írta a 100 oldalas marketing BSc diplomáját „Alternatív rockzenekar marketingkommunikációs tevékenységének vizsgálata” címmel.

Meglepően sok olyan sráccal beszéltem, aki azt mondta, hogy az anyukája kezdte el hallgatni a dalainkat. Még meg is fenyegetett valaki, hogy abba ne hagyjuk, amit csinálunk, mert az anyukája számára mi hoztuk vissza a magyar kultúrába vetett hitét – ezek nagyon nagy szavak. Állítólag nagyon sok anyuka hallgat minket. Valaki mondta nekem, hogy a legjobb célközönség az anyukák köre. Az anyukák nagyon sokat pletykálnak, ezért gyorsan terjed a hírünk, és amikor eljönnek a koncertre, akkor rendesen fogyasztanak, ezért a koncertszervezők is többször hívnak minket fellépni. Ők viszik a családot mindenhova és a kocsiban utazva „ők ülnek a DJ pult mögött”.

Szerinted melyik bandatag vonzza be az anyukákat?

Egyszer odajött hozzánk egy rajongó, azt mondta, hogy nagyon szívesen bemutatna minket az anyukájának, az egész zenekart. Úgyhogy nem tudok senkit sem kiemelni. 

Ismertek már fel az utcán?

A rövid válasz, hogy igen. A hosszú az, hogy sokszor kialakul idegenek és köztem egy szemkontaktus. Bevezettünk egy köszönést, egy titkos jelet a zenekar rajongói között: ha összetalálkozik a tekintetünk, két szemmel kacsintunk hosszan. Ez nagyon viccesen néz ki általában. Egyszer a villamoson reggeliztem, tömtem a számat, zabáltam. Megpillantottam az üveg túloldalán valakit, felém bámul, de hosszan kacsintott, úgyhogy tudtam, hogy Máklikőr hallgató. Vagy múltkor a metróban sétáltam, amikor egy ismeretlen rámkacsintott és feldobta a napomat. Szóval van, hogy felismernek, de olyan is volt, hogy ismerték a zenekart és belőle engem nem. Székesfehérváron meghúzták a kocsinkat a koncertbeállás előtt. Szóltak nekem, hogy „Dávid, egy nő akar veled beszélni” – aki meghúzta a kocsit. Mondom „hoppá”. Kérdeztem tőle, hogy a koncertre jött-e. Azt mondta, hogy igen. „Te vagy a menedzser?” – kérdezte tőlem, az énekestől. Mondtam neki, hogy „Én a háttértáncos vagyok”. Tökre elhitte. 

Mik a rátok jellemző jegyek? Honnan ismerszik meg egy Máklikőr dal?

Örülök, hogy nem azt kérdezted, hogy eredeti-e, mert akkor bajban lettem volna. Van egy ritmusképlet, én úgy hívom, hogy 1-4-7. Minden dalunkat megjavítja. Harmóniában meg egy akkord mollról dúrra váltása gyakori nálunk. Mi a gimis gólyatáboroztatás közben tanultunk meg zenélni, mert a táboroztató tanárunk balkánzenész volt, mindent el tudott játszani, de csak e-mollban. Ezt megtanultam tőle.

Mik a jövőbeli tervek?

Ez az évem a zenekarról fog szólni, a nyáron minden héten van valami. Van olyan hét, amikor háromszor lépünk fel egymás után az ország különböző pontjain, vagy külföldön. Dolgozunk az albumunk felvételén. Sok ötletünk van, most még nem durva az egyetem, minél hamarabb meg kell őket valósítani. Aztán páran a csapatból elmennek tanulni külföldre ősszel, újra átállhatunk távoli kapcsolatra. Addig meg izgalmas koncertek, piknikezés, új klip, nem mondhatok többet. Nagyon király lesz.