Mi tanulunk itt, vagy a MI?

Nem ismerek olyan hallgatót, bármelyik egyetemre is járjon, aki tanulmányai során ne használta volna már a mesterséges intelligenciát. Online vizsga? MI. Moodle házi feladat? MI. Esszé dolgozat? MI. Az új technológia térhódításával az egyetemeknek is végig kell gondolniuk, hogy miként viszonyuljanak az MI által segített hallgatói produktumokhoz. A témáról Bihari Péterrel, a BME oktatási rektorhelyettesével beszélgettünk. 

Lesznek-e szabályozások a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatban az egyetemen?

Az egyetemi tanulmányi bizottságban már elkezdtük az előkészítő munkát a mesterséges intelligencia eszközök használatának szabályozására. 

Mit fog tartalmazni ez a szabályozás?

Az MI-vel kapcsolatban általános keretszabályokat fogunk rögzíteni a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban. Az egyetem nagyon sokszínű oktatási tevékenységgel rendelkezik, rengeteg alap- és mesterképzési szakunk van, amelyek különböző képzési területekhez tartoznak, és ezeknek a képzési területeknek egész más az igénye, elvárása a mesterséges intelligenciával szemben. A sokféleség miatt tehát nem lehet a tanulmányi és vizsgaszabályzatba olyan konkrét szabályozást felépíteni, hogy mind a 80-féle szak sajátosságaira rezonáljon, ezért dolgozunk inkább keretszabályokon.

Mondana példát?

Fontos rögzíteni például, hogy mik azok az alapvető határok, amiket nem szabad átlépni az etikus felhasználás érdekében. A különböző adatvédelmi irányelveket is magas szintű szabályzatban kell rögzíteni: mit szabad feltölteni nyilvánosan elérhető, nagyméretű nyelvi modellekbe (személyes adatok, érzékeny adatok, kutatási adatok), mi osztható meg és mi nem. Hiszen nem tudjuk, hogy ha feltöltünk egy MI-eszközbe valamit, akkor az hova kerül, ki fogja majd használni még a továbbiakban.

Mi volt az a pont, amikor úgy döntött az egyetem, hogy az MI-vel foglalkozni kell?

Megjelent egy törvénymódosítás, ami kötelezően előírja, hogy ez év (2025) szeptemberéig minden intézménynek felül kell vizsgálnia a tanulmányi és vizsgaszabályzatát. Be kell építeni az MI-eszközök használatára vonatkozó szabályokat, másrészt a képzési programokat is felül kell vizsgálni. Oda is be kell építeni valamilyen formában a mesterséges intelligencia használatára vonatkozó szakmai jellegű szabályokat. Hol, mire, miért használható mesterséges intelligencia eszköz? Amit látunk, hogy egyre több területre tör be ez a technológia, és egyre fejlettebbek a modellek. 

Azt érdemes megszabni, hogy az MI melyik fejlettségi szintű verzióját használhatja egy diák?

Nagyon sokféle eszköz érhető el, de a magjuk nagyjából közös, ugyanarra az alapvető algoritmusra építenek. Nem szeretnénk ebben ilyen megkötéseket tenni.

Hogyan érhető el, hogy azok a hallgatók, akik valamiért nem használják ezeket az eszközöket (pl. idegenkednek tőle), ne legyenek lemaradva azokkal szemben, akik viszont élnek a lehetőséggel?

Ez a helyzet hasonlít ahhoz, ami jó pár évtizeddel ezelőtt lezajlott a számológépek felbukkanásával kapcsolatban. A hetvenes években a matematikai számításokat logarlécen lehetett elvégezni. Akkoriban a logarléc egy általánosan elérhető, mindenki számára hozzáférhető eszköz, míg a számológép egy drágább, új eszköz volt. Manapság már a számológép vagy akár az okostelefon is tömegtermékké, így széleskörben elérhetővé vált. Amikor technológiai váltás van, akkor nagyon nehéz okosnak lenni a megítélés vagy az alkalmazás terén.

Rengeteg mesterséges intelligencia eszköz ingyenesen, egész jó minőségben elérhető. A lehetőség ott van, bárki élhet vele. Ez nem kényszer, mindenkinek az egyéni döntése, hogy akarja ezt használni vagy sem, ahogy a hetvenes években a számológép esetében is így volt. Emlékszem, hogy nagy vita volt annak idején itt az egyetemen, hogy meg szabad-e engedni a számológép használatát. Pontosan a kérdésében feltett esélyegyenlőségi okok miatt. Aztán az idő megoldotta a problémát, mert a számológép gyorsan eltömegesedett, mindenki hozzájutott. Ugyanezt látjuk most a mesterséges intelligenciánál is. Nemrég robbant be igazán a mindennapi használatba, és gyakorlatilag tarol. Szembejön velünk akkor is, ha nem akarjuk. Ott az MI asszisztens az okostelefonokon, mindegyik böngészőben van egy ikon, ami mesterséges intelligenciára mutat, az irodai programcsomagokban is beépített MI-eszköz van már. Megkerülhetetlen. Nem akarunk olyan szabályt hozni, ami általános és teljeskörű tiltásokat fogalmaz meg. Mindenkinek az egyéni döntése, hogy mit kezd az MI-eszközökkel, amelyek széles skálájából választhat.

Elképzelhető, hogy tanítani fogják kurzusokon belül, hogy az adott szakon esetleg hogyan alkalmazzák az MI eszközöket?

Mindenképpen. Ez nem TVSZ szintű szabály, ez inkább ajánlás, amely tantervek felülvizsgálatához kapcsolódik. Ma már aki nem tud mesterséges intelligencia eszközt használni, legalább felhasználói szinten, az lemaradásban van azokhoz képest, akik képesek rá. Vannak egyetemek, ahol már külön szakokon okosítják a hallgatókat az MI-vel kapcsolatban. Ilyen például a „prompt engineering”, azaz az MI-kérdések szakszerű megfogalmazásának módszertana, amely bevezet abba, hogyan kell a mesterséges intelligenciát megfelelően promptolni, hogy kérésünknek megfelelő eredményt adjon.

A BME nemsokára új mesterséges intelligencia mesterképzési szakot fog indítani. Elindultunk mi is abba az irányba, hogy az oktatásnak olyan szerves része legyen az MI, hogy már önálló szakot kapjon. 

Fölmerül azonban a kérdés, hogy van-e értelme ilyen eszközpark mellett esszé feladatok kiadásának? Oktatói oldalról is át kell gondolni, hogy akkor milyen más tanulmányi teljesítmény mérésére és értékelésére szolgáló eszközt alkalmazzanak az oktatók a feladatoknál, ha kiesik mögüle a hallgató önálló munkája. Aki persze tanulni szeretne, és saját magát fejleszteni, meg fogja csinálni önmaga a kiadott feladatot, aki meg csupán túl akar rajta esni, és csak a kreditpont szükséges számára, az meg fogja csináltatni MI-eszközzel.

Az oktatók megszabhatják majd, hogy a tárgyaikon belül milyen elvárásokkal fordulnak az MI használatával kapcsolatban a hallgatókhoz a keretszabályokon túl? 

Áttekintve a nemzetközi gyakorlatot, az látszik a jelentős egyetemeknél is, hogy egy megalkotott keretszabályon belül az oktatók a részleteket meg tudják határozni a hallgatóik számára. Tehát rá kell bízni a felelős oktatóra, hogy a saját tantárgyaiban milyen mértékben tartja célszerűnek az MI-eszközök használatát. Mi az a szint, amivel fejleszteni tudja a hallgatók egyéni képességeit, kreativitásukat és a későbbi sikerességüket.

Hogyan tarthat lépést a szabályozás az MI gyors fejlődésével? 

Ez talán az egyik legnehezebb kérdés.  A helyzet picit hasonlít ahhoz, amikor a közösségi média szabályozása volt fókuszban. Egy darabig megpróbált proaktív lenni. Az nem sikerült. Azután megpróbált követő lenni, lekövetni, hogy milyen változások következtek be a közösségi médiában, és arra a szabályozásnak hogyan kell reagálnia. Ez sem sikerült. A terület sokkal gyorsabban fejlődött, minthogy a szabályozás hozzá tudott volna igazodni, ezért inkább keretjellegű szabályok születtek, aminek a központi eleme az egyén felelőssége. Most is ez a jó út. Akármit is generál az MI, az egyén lesz érte felelős. Ha valaki mesterséges intelligenciát használ fel, akkor azt jelezze és ne tüntesse fel a saját munkájaként. Határolja el, hogy mi az övé és mi a mesterséges intelligenciáé. Teljesen értelmetlen lenne tiltó szabályokat meghatározni. Ki és milyen pontosan tudná ellenőrizni, hogy az adott produktum ezen része humán termék volt, amaz meg mesterséges intelligencia termék volt. Különben is, vannak már olyan mesterséges intelligenciák, amik humanizálják a MI-eszközök kimenetét, hogy úgy nézzen ki, mintha egy ember csinálta volna pont azért, hogy kicselezze a mesterséges intelligencia alapú ellenőrző eszközöket. Egy teljesen értelmetlen rabló pandúr játékhoz jutnánk előbb-utóbb, aminek semmi értelme.

Mikor fog életbe lépni a szabályozás?

Szeptembertől fog hatályba lépni a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatban a keretszabály, és ajánlást is ki fogunk dolgozni az oktatóknak, hogy ne teljesen eleresztve, mindenféle instrukció nélkül dolgozzanak, hanem az egyetem egységes elvei mentén gondolkozzanak a mesterséges intelligencia eszközök használatáról. De az oktatóktól sem szabad elvenni azt a lehetőséget, hogy a saját tantárgyakban, tantárgyhoz illeszkedő módon, egyéniesített, tehát tantárgyra szabott szabályokat alkossanak meg, amit ott célravezetőnek és hasznosnak látnak.