Élni az egyetemen az egyetemmel

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) tavaly elkészítette a „Jövőkép24” című stratégiai dokumentumot, amely negyven, a felsőoktatásban tanulókat közvetlenül érintő kiemelt témát gyűjt egybe. A témák fontossági sorrendjének meghatározása céljából országos hallgatói fórumsorozat indult, amelynek egyik állomása május 6-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem volt. A hallgatói érdekképviselet legfontosabb kérdéseiről Eszterhai Marcellt, a HÖOK elnökét kérdeztük.

Milyen főbb stratégiai célkitűzései vannak a HÖOK-nak oktatáspolitikai téren a következő egy-két évben?

Jelenleg kiemelt fókuszban van az „Az egyetem ilyen” elnevezésű hallgatói fórumsorozat megszervezése. Ennek legfőbb célja, hogy minél több hallgató ossza meg személyes tapasztalatait és meglátásait a felsőoktatással kapcsolatban. Ezekre a véleményekre alapozva egy országos véleménynyilvánító szavazást kívánunk indítani, amely segítene tisztábban kirajzolni azokat a területeket, amelyek valóban a legégetőbbek a hallgatók számára. Ezzel a visszacsatolással kívánjuk megerősíteni a Jövőkép24-ben megfogalmazott célokat, kiemelve mindazokat a problémákat, amelyek a leginkább befolyásolják, vagy akár megnehezítik a diákéveket a felsőoktatásban.

A hallgatói fórumok már több helyszínen lezajlottak. Milyen visszajelzések érkeztek, mely problémák tűnnek a legsürgetőbbnek?

Az eddigi fórumok tanúsága szerint a hallgatók által leggyakrabban említett kihívások elsősorban az alapvető megélhetési nehézségekhez, különösen a lakhatáshoz kapcsolódnak. Az albérletárak elszabadultak, miközben a kollégiumi férőhelyekhez való hozzáférés továbbra is korlátozott – e probléma enyhítésére jelenthet megoldást a Diákváros megvalósítása. Jelentős kérdés továbbá az ösztöndíjak rendszere, különös tekintettel azok értékállóságára és emelésének szükségességére.

Ezek mellett az oktatás minőségével kapcsolatos problémák is rendre előkerülnek. Kiemelt példaként említeném az OMHV, azaz a hallgatói véleményezés jelenlegi gyengeségét: még ha meg is jelennek negatív visszajelzések, ezek nem vonnak maguk után érdemi következményeket. A hallgatók által igénybe vehető szolgáltatások – mint az egészségügyi és mentálhigiénés ellátás – szintén kiemelt fontosságú témák. Jelenleg minden ezekhez hasonló ügy a HÖOK napirendjén szerepel.

Ugyanakkor pontosan azért kezdeményeztük a nagyszabású országos szavazást, hogy ne aprózódjanak szét a célkitűzések, és ne vesszünk el a részletekben. A Jövőkép24 kiváló kiindulási alap, de negyven témát egyszerre kézben tartani és képviselni komoly kihívást jelent. Akkor lehetünk igazán hatékonyak, ha a hallgatói visszajelzések alapján képesek vagyunk prioritásokat meghatározni, és ezek mentén koncentráltabban képviselni az érdekeiket.

A Diákváros projekt megvalósulásának mennyire van realitása?

Szeptemberben sikerült ismét napirendre tűzni a kérdést. Kezdetben csupán általános kollégiumi fejlesztési tervekről volt szó, de sikerült olyan mértékű figyelmet generálnunk, hogy december végére bejelentették a Diákváros projekt elindítását. Az EHK elnökeivel és a HÖOK vezetésével közösen olyan javaslatot állítottunk össze, amely a kezdeti 12.500 férőhely helyett 18.000-re bővítené a kapacitást. Emellett javasoltuk a blokkos rendszerű lakóegységek kialakítását is – vagyis, hogy ne folyosói, hanem szobánkénti fürdőszobákkal tervezzék meg az épületeket.

A projekt megvalósításával kapcsolatban azt az ígéretet kaptuk, hogy jövő tavasszal sor kerül az alapkőletételre. Bízom benne, hogy októberre már az ágazati irányítás részéről is rendelkezésre állnak majd a részletes tervek. A cél, hogy a minisztériumi ígéretekhez híven három éven belül megvalósulhasson az első lakótömb. Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy a Diákváros fizikailag ne váljon elszigeteltté: a vasúti pálya ugyanis természetes határként választja el a területet a város többi részétől. Ezért javasoltuk, hogy az építkezés során hangsúlyt kapjon a közösségi közlekedési integráció és a gyalogos megközelíthetőség – különben a projekt könnyen elveszítheti vonzerejét. Alapvető elvárás továbbá, hogy a lakhatás hallgatóbarát áron elérhető legyen.

Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni az OMHV működését?

Úgy gondolom, már a doktori képzés során biztosítani kellene a pedagógiai alapismeretek elsajátítását a PhD-hallgatók számára. Fontos már ekkor tisztázni, hogy ki az, aki pusztán kutatói pályát választ, és ki az, aki oktatói feladatokat is vállal majd – utóbbiak esetében elengedhetetlen a módszertani felkészültség. Az OMHV rendszere jelenleg intézményenként eltérő módon működik: vannak egyetemek, ahol a hallgatói visszajelzések valóban befolyásolják az oktatók előmenetelét vagy juttatásait, máshol viszont ennek semmiféle következménye nincs.

Fontos, hogy a rendszer ne a “könnyen teljesíthető tárgyat oktató tanár” díjazásáról szóljon, hanem valóban a pedagógiai minőség elismeréséről. A visszajelzések nyilvánossága önmagában is minőségbiztosítási eszköz lehet, természetesen a szöveges megjegyzések védelmével. Érdemes lenne azt is megfontolni, hogy a mesterséges intelligencia segítségével a szöveges visszajelzésekből célzott fejlesztési javaslatokat generáljunk. A hallgatók igénylik, hogy visszajelzést adhassanak, de a rendszer csak ott működik jól, ahol érzékelhető a visszacsatolás.

Az intézmények is egyre komolyabban veszik az OMHV-t, különösen a finanszírozási modellek átalakulása miatt. Én egy olyan rendszerben hiszek, ahol akár egy-egy óra végén is lehetőséget kap a hallgató egy rövid visszajelzésre – például egy alkalmazás buboréküzenetében –, így folyamatosan formálható lenne a tananyag, a tantárgy felépítése és az oktató hozzáállása is.

Az oktatók egy része elsősorban kutatási tevékenysége miatt van jelen az egyetemen, az oktatást pedig kötelezettségként éli meg. Hogyan látjátok ezt a problémát?

A mai világban radikálisan átalakult a fiatalok tartalomfogyasztási és tanulási szokásrendszere – ez rövidebb figyelmi ívet, újfajta tanulási csatornákat és más típusú tanulási élményeket eredményezett. Ezzel együtt szükségszerűen változnia kell a tudásátadás formáinak is. Ami húsz éve még megfelelő volt – például egy másfél órás előadás –, ma már nem feltétlenül a legalkalmasabb módszer.

A hallgatók és oktatók között közös platformot kell teremteni. Fontos lenne, hogy minden oktató részesüljön módszertani képzésben. Egyes intézményekben már alkalmaznak olyan gyakorlatot, hogy ha egy oktató OMHV-értékelése tartósan alacsony, akkor felkínálnak számára továbbképzést. Akkor is érdemes erre figyelmet fordítani, ha valaki amúgy kiváló kutató – a tudás átadásának minősége ugyanis önálló értéket képvisel.

Milyen fejlemények várhatók a Neptun rendszerrel kapcsolatban?

Az új Neptun rendszer már több intézményben bevezetésre került, és különösen pozitív fejlemény, hogy a hallgatókat is bevonták a tesztelési folyamatba. Jelenleg zajlik az egyeztetés a visszajelzések alapján várható módosításokról, amelyek szeptemberre valósulhatnak meg. A régi rendszerrel kapcsolatos problémák hosszú időre nyúlnak vissza, így különösen üdvözlendő, hogy elindult a megújulás folyamata. Ráadásul az új rendszer kialakítása alulról jövő intézményi kezdeményezésként indult – ez igazán biztató.

A szociális ösztöndíjak összege alacsony, a visszaélések kiszűrése pedig problémás. Mi a véleményed erről?

Az ösztöndíjakat utoljára 2020-ban emelték, azóta azonban az infláció szinte teljesen lenullázta ennek hatását. Célunk, hogy a következő fél-egy év során konkrét előrelépés történjen az ösztöndíjak növelésében. Az illetékes minisztérium felé többször jeleztük már a problémát, és most úgy tűnik, lehetőség nyílik érdemi egyeztetésre is.

A visszaélések kiszűrésével kapcsolatos kérdés valóban összetett: a bírálók csak a beadott dokumentumok alapján tudnak dönteni, így a kiskapuk – például fiktív lakcím, minimálbéres vállalkozó szülő – kihasználása nehezen védhető ki. Fontos azonban, hogy a pályázati feltételek úgy legyenek kialakítva, hogy valóban a rászorulók részesülhessenek támogatásban.

Hogyan képzelitek el a hallgatói érdekképviselet jövőjét, milyen fejlesztési irányokat láttok?

Úgy látjuk, hogy a hallgatói önkormányzatoknak új területek felé kell nyitniuk, különösen a szolgáltatásfejlesztés irányába. Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülnek olyan kérdések a felvételizők és hallgatók részéről, amelyek korábban háttérbe szorultak. Ma már nemcsak az a lényeg, hogy mit tanulhatok, hanem az is, hogy milyen szolgáltatásokat nyújt számomra az intézmény: milyen ösztöndíj-lehetőségek, munka- vagy gyakorlati programok érhetők el, hol lehet étkezni, hogyan lehet bekapcsolódni az egyetemi közösség életébe?

A felsőoktatási intézményeknek fel kell ismerniük, hogy a szakmai kínálat mellett legalább ilyen fontos az is, hogy milyen minőségű hallgatói élményt tudnak nyújtani. Például: elérhető-e pszichológus, van-e háziorvosi ellátás az egyetemen? Ez óriási lehetőséget jelent a hallgatói képviselet számára is: minőségileg új szintre emelheti az egyetemi létet. Nem csupán arról szólhat az egyetemista élet, hogy az órák és a kollégium között ingázunk – élni kell az egyetemen, és az egyetemmel. Az intézménynek partnerként kell tekintenie a hallgatóra, akit bevon a saját közösségi vérkeringésébe. A BME esetében már most is érzékelhető, hogy ez az irány egyre markánsabban megjelenik.