Tánc, egyetem, média és műsorvezetés

A BME kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatója, Frey Tímea egyszerre van jelen a tánc, a műsorvezetés és az online tartalomkészítés világában. Az interjúban többek között beszél a Dancing with the Stars műsorban szerzett háttértáncosi élményeiről, a GTK Podcast epizódjaiban vállalt műsorvezetői feladatairól, a TikTok adta lehetőségekről, és arról, hogy hogyan hangolja össze mindezt a tanulmányaival.

Mióta része az életednek a tánc, és milyen táncstílusokban jeleskedsz?

A tánc egészen kicsi korom óta része az életemnek. Anyukám néptánctanárként is dolgozott, így amióta az eszemet tudom, együtt táncoltunk otthon a szobában. Ezek az élmények alakították ki bennem a tánc iránti szenvedélyt. Anyukám már otthon is elkezdett tanítgatni: forgásokra, alaptechnikákra. Később – az ő hivatása révén – néptáncolni kezdtem, de azt nem igazán éreztem a magaménak. Ezután Békéscsabán hip-hop órákra jártam, de nem kedveltem a közösséget. Egy falunapon láttam először versenytáncot, ami azonnal magával ragadott. Innen jött az ötlet, hogy kipróbáljam. Másfél éve pedig, amióta Budapesten élek, egy teljesen új műfajjal ismerkedtem meg: azóta high-heels stílusban is táncolok.

Mi az a GTK Podcast, és miről szólnak a műsorok?

A GTK Podcast a BME idei kezdeményezése, amelynek célja, hogy közelebb hozza az egyetemet a hallgatókhoz, illetve betekintést adjon a BME világába azoknak, akik még csak fontolgatják a jelentkezést. Jelenleg főként olyan vendégekkel készítünk beszélgetéseket, akik a BME-n végeztek, és valamilyen területen ismertté váltak. A legutóbbi adásban például Hajnóczy Soma, világbajnok bűvész volt a vendégem. Az ilyen beszélgetések során szó esik az egyetemi éveikről, a karrierjük alakulásáról, és arról is, hogyan segítette őket a BME – még akkor is, ha végül nem azon a pályán maradtak, amit eredetileg tanultak.

Hogyan lettél műsorvezető?

A Social média tárgyunk keretében volt lehetőség jelentkezni műsorvezetőnek. Végül mindössze négyen pályáztunk, és köztünk osztották szét a vendégeket – főként személyiség alapján. Én lazább, vidámabb, cserfes típus vagyok, így tökéletes párost alkottunk Hajnóczy Somával, aki humoristaként is ismert. Már a felvétel előtt is érezhető volt, hogy működik köztünk a kémia, és tényleg jól sikerült a beszélgetés.

Miket mérlegeltél, amikor gondolkodtál a jelentkezésen?

Elsősorban azt vettem számba, hogy mi a végső célom. Bár jelenleg nagyon élvezem a táncot, és minden adódó lehetőséget igyekszem megragadni, a hosszú távú álmom az, hogy műsorvezető lehessek. Egy podcast ebben rengeteget segíthet, hiszen teljesen ismeretlen emberekkel kell beszélgetnem. Ez nagyon sokat ad ahhoz, hogy megtanuljam, hogyan kérdezzek, és hogyan reagáljak váratlan helyzetekre.

Milyen élmény műsort vezetni?

Számomra hatalmas élmény! Két héttel ezelőtt például egy táncversenyt is vezethettem – ehhez nagy segítséget jelentett a korábbi podcast-tapasztalatom. Levontam a tanulságokat belőle. Például nálam visszatérő probléma, hogy kicsit hadarok. Ezen most dolgozom, nyelvtanárhoz is járok. A megszerzett tudást azonban stresszhelyzetben is tudni kell alkalmazni, és ehhez gyakorlásra van szükség. Összességében fantasztikus érzés műsort vezetni, és most, hogy már bele is kóstolhattam, biztosan érzem: ez az én utam. Úgy gondolom, van hozzá érzékem, és ha tovább fejlődök, meg fogom állni a helyemet ebben a világban.

Volt olyan műsorvezetési tapasztalat, ami különösen emlékezetes számodra?

A legemlékezetesebb élményem eddig egyértelműen a legutóbbi táncverseny műsorvezetése volt. Nagyobb figyelem irányult rám, mint korábban bármikor, és ez komoly felelősséggel is járt. Korábban én is nevettem azon, ha valaki rosszul olvasott fel egy nevet, de most megtapasztaltam, milyen nehéz feladat ez, amikor egy nap alatt kétszáz nevet kell hibátlanul, első olvasásra kimondani. Mindezek ellenére óriási élmény volt, és rengeteg önbizalmat adott, hogy 20 évesen képes voltam megugrani ezt a kihívást. Hiszen még csak most indultam el ezen a pályán.

Volt olyan dolog a műsorvezetés során, ami meglepett téged?

Igen, abszolút. Azt gondoltam, hogy a műsorvezetés úgy zajlik, hogy előre megírt kérdéseket kell sorban felolvasni. Közben rájöttem, hogy egy beszélgetés sokkal élőbbé, érdekesebbé válik, ha saját, ott és akkor megfogalmazódó kérdéseket is felteszek. Hisz én is egyetemista vagyok, és valószínűleg a velem egykorú nézőknek is hasonló kérdései lennének.

Hogyan készülsz fel egy-egy adásra?

Leginkább elmetérképet szoktam készíteni. Például a Somával készült beszélgetés előtt felírtam, milyen főbb témák mentén szeretném kérdezni – az egyetemi élményeiről, a munkásságáról és a jövőbeli terveiről. Ezeket bontottam le kisebb kérdésekre, de végül a beszélgetés közben ezek sokszor teljesen átalakulnak. A jegyzetek inkább olyan hívószavakból állnak, mint például „egyetem” vagy „élet”, amik segítenek irányban tartani a gondolataimat. Az intróra és az outróra viszont mindig különösen figyelek. Ezeket szó szerint megtanulom, hiszen az első fél perc kulcsfontosságú – a cím után ez ragadhatja meg a néző figyelmét. Igyekszem úgy megírni, hogy ütős legyen, de közben valóban azt ígérje, amit az adásban hallani fognak a nézők.

Van valamilyen bevált rituáléd?

Ez attól függ, éppen milyen műsorban szerepelek. Voltam már táncosként és szereplőként is különböző produkciókban – legutóbb például a TV2 Password című műsorában voltam játékos. Teljesen más a kettő. Mivel van egy enyhe beszédhibám, ilyenkor előtte kicsit rá kell hangolódnom, különben hajlamos vagyok hadarni. Ha táncolok, akkor a fellépés előtt mindig van öt perc bemelegítés, ami segít ellazulni, és abban is, hogy merjek az arcommal is játszani. Egy videóklipnél például sokat számít a mimika. Ilyenkor el kell engednem magam, hogy igazán bele tudjak helyezkedni abba a szerepbe, amit rám osztottak. Ez a kétféle rituálém van. Ja, és persze egy orrfújás sosem maradhat el.

Mi a legnagyobb kihívás egy egyetemi podcast műsorvezetőjeként?

Számomra az a legnehezebb, amikor az interjúalanyom elkezd mesélni egy történetet, és én teljesen átadom magam a sztorinak, közben pedig a fejemben már formálódnak a következő kérdések. Egyszerűnek tűnik a dolog, hiszen „csak beszélgetünk”. Mégis, ha azt akarod, hogy egy kérdés szép, értelmes magyar mondat legyen, akkor azt előre át kell gondolni. Figyelned kell arra is, mit mond még az alanyod, hogyan tudsz arra reflektálni, és hogyan tudod úgy átvezetni a gondolatmenetet, hogy legyen összefüggés a válasza vége és a te kérdésed között.

Szereted magadat visszahallgatni?

Míg mások amiatt aggódnak, hogy jól állt-e a hajuk vagy megfelelő volt-e a sminkjük, én mindig azon stresszelek, hogy vajon hadartam-e, vagy hogy sikerült-e értelmes mondatokat mondanom. Eleinte egyáltalán nem szerettem visszahallgatni magam. Mostanra viszont már szeretem – nem feltétlenül azért, mert élvezem, hanem mert tanulni tudok belőle. Fontos számomra, hogy érzékeljem, ha valami egy kicsivel jobban sikerült, mint korábban – vagy épp kevésbé. Nagyon sokat dolgozom azon, hogy érthetőbben beszéljek, így nem lenne fair, ha emiatt haragudnék magamra. Ha pedig azt érzem, hogy egyre jobb vagyok, az mindig motiváló.

Segít építeni a karrieredet a podcast?

Igen, teljes mértékben. Nemcsak a tapasztalat szempontjából fontos, hanem azért is, mert általa láthatóvá válok. Minél több helyen jelenek meg, annál közelebb jutok a céljaimhoz. Igaz, nem önmagában ismertségre törekszem, hanem arra, hogy sikeres műsorvezető lehessek – de a kettő gyakran együtt jár. A podcast azért is nagyon jó, mert lehetőséget ad arra, hogy megszólaljak. Egy videóklipben leginkább az arcom, a Dancing with the Stars-ban pedig a mozdulataim látszanak. A podcast viszont lehetőséget ad arra, hogy valóban megmutassam, ki vagyok. Ezért szeretem a TikTok-ot is, mert ott is posztolhatok beszélős videókat.

Mi volt a legnagyobb kihívás a Dancing with the Stars-ban való szereplésben?

Rengeteget adott nekem – mind a személyiségfejlődésem, mind az önbizalmam szempontjából. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, mennyire megterhelő tud lenni ez a közeg. Ilyenkor minden apró részletnek klappolnia kell – kívül-belül, a külső megjelenéstől a táncteljesítményig. Számomra a legnagyobb kihívást nem is maga a műsor jelentette, hanem az, hogy mindezt az életem többi részével is össze kellett egyeztetni: az egyetemi tanulmányaimmal, valamint egy másik táncegyesület próbáival. Ez az időszak elképesztően sűrű és intenzív volt. Rengeteg új élmény és impulzus ért, de estére már mindig teljesen kimerültem – és még a tanulás is ott volt. Ez az egyensúlyozás volt számomra a legnehezebb.

Mit adott neked a műsor, ami az egyetemi életedre is hatással van?

Egyértelműen önbizalmat. Egy álmom vált valóra azzal, hogy szerepelhettem a Dancing with the Stars-ban. Főtáncosnak lenni már csodával határos dolog lenne, az a legmagasabb szint, amit egy táncos el tud érni Magyarországon. Amikor megvalósult ez az álmom, egy kicsit megváltozott bennem minden. Megerősített abban, hogy képes vagyok bármire, amit kitűzök magam elé. Ez segített abban, hogy az egyetemen is másképp álljak a kihívásokhoz. Ha valami nem sikerül elsőre – például egy vizsga –, az nem a világ vége. Újra lehet próbálni. A műsorba is azzal a tudattal jelentkeztem, hogy ha most nem jön össze, akkor legközelebb ismét megpróbálom. Persze így, hogy sikerült, még szebb lett a történet.

Milyennek látod a magyar médiavilág lehetőségeit egy fiatal feltörekvő egyetemista szempontjából?

Én nagyon sok lehetőséget látok a magyar médiában, főként a TikTok-ban. Az egyik legjobb barátnőm Bernáth Odett testépítő, aki mára az egyik legnépszerűbb TikTok-tartalomkészítő Magyarországon. Korábban engem nem igazán vonzott ez a világ, de ő mindig mondta: „el sem tudod képzelni, mennyi ajtót nyithat meg – az én életemet is teljesen megváltoztatta.” Akkor már többféle médiumban jelen voltam, de a TikTok-ot még nem próbáltam. Végül Odett unszolására készítettünk egy közös videót, és megcsináltam a saját profilomat is. Másfél hónap alatt 10 ezer követőm lett, és már ilyen rövid idő alatt is sok megkeresést hozott. A magyar média ezen része szerintem most nagyon él és fejlődik. A televízió világa ehhez képest nehezebben elérhető. Ha végignézünk a műsorvezetőkön, azt figyelhetjük meg, hogy évek óta ugyanazok az arcok uralják a képernyőt. Ezért úgy látom, hogy a műsorvezetői pálya kihívásokkal teli, de egyáltalán nem lehetetlen.

Tapasztaltad valami hátrányát is a magyar médiavilágnak?

Igen, épp nemrég történt velem egy ilyen eset. L.L. Junior háttértáncosa is vagyok – bár idén eddig csak egyszer léptem fel vele, a nyarat együtt turnézzuk végig. A közelmúltban részt vettünk a Nagy Duett műsorában, ahol egymás mellett ültünk, ami teljesen logikus volt. Én elsősorban azért mentem, mert érdekelt a műsor, szerettem volna körülnézni, inspirálódni. Mivel Junior az első élő adásban kiesett, lehetőségünk volt jelen lenni ebben a műsorban. Ezután rengeteg cikk született rólunk – már korábban is voltak találgatások, amikor kikerült egy közös TikTok-videónk, de ez az említett megjelenés után igazán felerősödött. Ha jól emlékszem, 16 cikk jelent meg, és rengeteg negatív komment érkezett Reddit-en, TikTok-on, különböző Facebook-csoportokban, amelyek azt sugallták, hogy összejöttünk. Ez volt az első alkalom, hogy igazán megtapasztaltam a média negatív oldalát. Viszont meglepő módon egészen jól tudtam kezelni. Junior is megkeresett, érdeklődött, hogyan élem meg ezt az egészet. Tudatosan próbáltam figyelmen kívül hagyni a bántó kommenteket, és inkább a pozitív visszajelzésekre koncentrálni.

Mik azok a trükkök, amiket alkalmazol, hogy ne égj ki ebben a kettős életben?

Nincsenek nagy trükkjeim, de egy dolgot biztosan tudok: az emberi kapcsolataim sokat segítenek abban, hogy megőrizzem az egyensúlyt. A barátaimmal töltött idő mindig feltölt. Tavaly a baráti köröm egy része lemorzsolódott – egyszerűen nem volt elég időm mindenkire. Ez viszont segített abban, hogy letisztuljon, kik azok, akik igazán közel állnak hozzám, és akik a tempós életformám ellenére is mellettem tudnak maradni. Az egyetemen is lett egy nagyon jó barátnőm, Kassai Angéla. Ő szintén táncos, ő segített, amikor úgy éreztem, kissé elfáradtam a latin táncban. Már az első egyetemi hetemen említette, hogy egy high-heels klubnál táncol, és nekem is ki kellene próbálnom. Elmentem, és azóta teljesen beleszerettem ebbe a stílusba. A másik nagyon közeli barátnőm Odett, akiről már meséltem. Ő a média világában mozog, és pontosan tudja, mit jelent ez az életforma. Mindketten értik, ha éppen nincs időm, és számíthatok rájuk, ha tanácsra van szükségem, vagy csak beszélgetni szeretnék. Ők a „trükkjeim”.

Ha egy dolgot üzenhetnél azoknak, akik egy szenvedélyt próbálnak összehangolni az egyetemmel, mi lenne az?

Azt üzenném, hogy egy álom önmagában még nem elég – munka nélkül nincs siker. Az időbeosztás és az önfegyelem kulcsfontosságú, ha valaki egyszerre akar egy szenvedélyalapú karriert építeni és tanulni. Tudom, hogy az egyetem néha kevésbé izgalmas, mint egy videóklipforgatás, de hosszú távon nagyon sokat ad. Egy BME-s diploma komoly alapot jelenthet, akár a jövőbeli médiás terveimhez is – például, ha egyszer jelentkezek majd műsorvezetőnek, jól jöhet, hogy van mögöttem egy erős egyetemi háttér. Azt tanácsolnám mindenkinek, hogy próbáljanak racionálisan gondolkodni: ne adják fel egyik álmukat sem, ha meg tudják találni az egyensúlyt a kettő között.