Az EHK szerepe a fenntartóváltás után

Lévai Imre, az Egyetemi Hallgatói Képviselet (EHK) elnöke betekintést nyújt abba, hogyan alakult át a hallgatói érdekképviselet szerepe az új egyetemi modell bevezetése óta. A fenntartóváltás és a szabályzatok módosítása ugyanis nemcsak formális változásokat hozott, hanem a hallgatók mindennapjaira is közvetlen hatással van. Azt is elmondja, milyen kihívásokkal kellett szembenézniük az átállás során, milyen új lehetőségek nyíltak a hallgatói jogok érvényesítésére, és hogyan formálódik az érdekképviselet a gyakorlatban a hallgatók mindennapi életét érintő döntésekben.

Hogyan értékeled az EHK szerepének változását az új modell bevezetése óta? Milyen különbségeket tapasztalsz a korábbi időszakhoz képest?

Júliusban – az SZMR módosítását követően – sikerült elérnünk egy olyan nyugvópontot, amikor lezárhattuk a korábbi folyamatokat, és ténylegesen elkezdhettük az új rendszerben való működést. Ez többek között azt is jelenti, hogy a Kancellária megszűnt, helyét a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság vette át. Az új vezető szeptember 1-jén lép hivatalba, így várhatóan ettől az időponttól kezdve friss lendületet kap majd az egyetem működése.

A szabályzatokban már most kirajzolódnak az új irányvonalak. Fontos hangsúlyozni, hogy hallgatói oldalról nem ért bennünket hátrány az átmeneti időszakban, sőt inkább nyertesei vagyunk a változásoknak. Ennek oka, hogy minden fórumon meghallgatták a hallgatói igényeket, amelyek beépültek az új koncepcióba – a hallgatói jogok és szerepkörök vonatkozásában egyaránt.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie az EHK-nak a modellváltás során? Voltak-e váratlan nehézségek?

Először is szeretném leszögezni, hogy a „modellváltás” kifejezést nem használjuk szívesen, mert félrevezető lehet: sokan úgy gondolhatnák, hogy a BME is alapítványi modellben működik. Nálunk azonban a fenntartó egy részvénytársaság, amelynek tulajdonosa a MOL. Ezért a továbbiakban inkább fenntartóváltásról beszélek.

A legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy az elmúlt egy évben rendkívül sok egyeztetésre volt szükség az egyetem vezetésével. Gyakran szorított bennünket az idő, hiszen a BME célul tűzte ki, hogy 2025. április 1-jéig teljesíti minden feladatát az átállással kapcsolatban – és ezt nagyrészt sikerült is megvalósítani. Ugyanakkor voltak olyan nem várt kérdéskörök is a folyamatban, amikre reagálni kellett, így néhány lépés csúszott. Ettől függetlenül azt gondolom, egy jól szervezett átalakítási folyamatnak voltunk részesei.

A másik jelentős kihívás az volt, hogy a BME-n hagyományosan sok szereplő szeret aktívan részt venni a döntéshozatalban és naprakész információt kapni minden folyamatról. Ez ugyan értékes, mert széles körű vélemények jelennek meg, ugyanakkor a sok szempont összehangolása időigényes és nehezíti a gyors előrelépést. Ez gyakran lelassította a folyamatokat és megnehezítette a belső viták konszenzussal történő lezárását. Ennek ellenére végül sikerült eredményesen lezárni mind a belső, mind a külső egyeztetéseket, így összességében jól sikerült kezelni a felmerülő problémákat.

Melyek voltak az új modell legfontosabb, kézzelfogható hatásai a hallgatói érdekképviselet működésére?

Az SZMR átdolgozása során törekedtünk arra, hogy a hallgatói képviselet intézményes szerepe világosabban és kiszámíthatóbban jelenjen meg. A szenátusi arányok kérdésében – tekintettel az Nftv. által biztosított 20–25%-os keretre – fontosnak tartottuk, hogy olyan megoldás szülessen, amely a hallgatói jelenlét tartós érvényesülését is biztosítja.

Ennek eredményeként sikerült egy olyan kitételt megfogalmazni, amely hosszú távon is stabil garanciát teremt: a rögzített 25%-os arány a hallgatók egyetértése nélkül nem csökkenhet. Ez az apró pontosítás erősíti a kölcsönös bizalmat, és hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatói oldal szerepvállalása átlátható, tartós és minden szereplő számára kiszámítható legyen.

Összességében a legfontosabb kérdés az volt, miként jelenik meg a hallgatói érdekképviselet a szenátusban, de a többi hallgatókat érintő módosítás során is hasonló logikával és eredményességgel tudtunk fellépni.

A hallgatói érdekképviselet szempontjából tehát sikerült megerősítenünk a jogainkat, és stabil alapokat teremtenünk a jövőre nézve. De nemcsak a szabályzatokban érzékelhetők változások, hanem a hallgatók mindennapjaiban is. A hallgatók mindebből két területen tapasztalhatnak kézzelfogható hatást. Egyrészt a feladatfinanszírozási szerződés miatt javítani kell a hallgatói előrehaladási mutatókat. Ez kedvező, hiszen ha ezek a mutatók javulnak, az egyetem több forráshoz jut, ami ösztönzi is arra, hogy támogassa a hallgatókat a tudás megszerzésében és az előrehaladásban. Azonban fontos kiemelni, hogy az egyetem polgársága számára alapvetésnek számít, hogy nem a színvonal csökkentésével kell ezt elérni. Másrészt az így beérkező többletforrások az egyetem működésében is érzékelhetők lesznek: javulhat az infrastruktúra, és több lehetőség nyílhat ösztöndíjakra. Így a hallgatók közvetlenül is tapasztalhatják majd a pozitív hatásokat.

Milyen fejlesztésekre és támogatásokra szeretnétek elsősorban koncentrálni anyagi szempontból?

Az egyik kiemelt terület az infrastruktúra fejlesztése. Számos labor és tanterem állapota mára elavult, ami a mindennapi oktatást is megnehezítheti: előfordul, hogy a berendezések korszerűtlenek, bizonyos épületek fűtése nem megfelelő, vagy technikai eszközök – például projektorok – cseréje indokolatlanul sok időt vesz igénybe. A korábbi beszerzési folyamatok lassúsága és bonyolultsága gyakran akadályozta a gyors megoldásokat. A fenntartóváltás ezen a téren már érezhető változást hozott, hiszen a jogszabályi keretek rugalmasabbá váltak, ami lehetővé teszi a hatékonyabb és gördülékenyebb fejlesztéseket.

A másik kiemelt terület az ösztöndíjak kérdése. Jelenleg hallgatónként évi 166 600 forint állami támogatás áll rendelkezésre, amelyből a különböző ösztöndíjakat kell finanszírozni. Ez az összeg utoljára 2020-ban változott, azóta azonban az infláció jelentősen csökkentette a reálértékét. Ma már messze nem elegendő ahhoz, hogy egy hallgató biztos megélhetést teremtsen belőle tanulmányai idején. Emiatt sokan kénytelenek folyamatosan munkát vállalni, ami hátráltatja az előrehaladásukat. Ezért kiemelten fontos számunkra, hogy az ösztöndíjak emeléséért küzdjünk. Bár az állami források bővítése a gazdasági helyzet miatt sokszor akadályokba ütközik, az egyetemen belül van nyitottság arra, hogy az állami támogatást saját forrásokkal egészítsék ki. Ez jelentős segítséget jelentene, hiszen az egyetem is érdekelt abban, hogy minél több hallgatót vonzzon, hiszen a feladatfinanszírozás mértéke közvetlenül a hallgatói létszámhoz és teljesítményükhöz kötődik.

Ha a BME azt tudná mondani, hogy itt akár kétszer akkora ösztöndíjban részesülhetnek a hallgatók, mint más intézményekben, az komoly versenyelőnyt jelentene. Bár reálisan nehéz elérni a célként kitűzött 150 000 forintos havi ösztöndíjat, már az is hatalmas előrelépés lenne, ha a jelenlegi összegek legalább a 100 000 forintos szintet megközelítenék. Ez nemcsak a tanulmányi, hanem a szociális ösztöndíjak emelésére is lehetőséget adna, és így elmondható lenne, hogy a BME valóban értékelhető ösztöndíjlehetőségeket biztosít a hallgatóknak.

A Hallgatói Külügyi Testület számára terveztek külön anyagi forrásokat biztosítani?

Ez összetett kérdés. Korábban a Hallgatói Külügyi Testület (HKT) szervezetei külső forrásokból tudták fenntartani a működésüket, de amikor ezek a lehetőségek megszűntek, az EHK lépett közbe, és kezdte el támogatni őket. Jelenleg inkább az a kérdés, hogy melyik szervezet képes önállóan működni – és ezt nemcsak anyagi értelemben kell vizsgálni, hanem abban is, hogy ki tudja ténylegesen végezni a vállalt tevékenységét. Vannak szervezetek, amelyek kifejezetten jól teljesítenek.

A működésükhöz biztosítunk egy keretet, de a felhasználása nem mindig egyszerű. Az új HKT-menedzserrel, Szabó Ginával folytatott egyeztetések során például felmerült, hogy sokszor furcsa helyzet áll elő: januárban beérkeznek az igények a szervezetektől, ezek alapján megítéljük a támogatást, majd előfordul, hogy egész évben nem történik semmi a pénzzel – a szervezet nem használja fel a rendelkezésre álló keretet. Természetesen nem tudunk minden egyes csoportot folyamatosan emlékeztetni, hiszen több száz hallgatói szervezet működik az egyetemen, és ez óriási leterheltséget jelentene.

Ezért célunk, hogy szorosabb együttműködést alakítsunk ki velük. Ennek érdekében indítottunk egy projektet, amelynek keretében a HKT-szervezetek, az IMT, valamint a hallgatói képviseletek külügyi felelősei egy közös egyeztető fórumot hoznak létre. Ez különösen fontos abból a szempontból is, hogy a BME-nek a nemzetköziesítés irányába kell erős lépéseket tennie. Az utóbbi időszakban ugyanis látványosan nőtt a külföldi hallgatók érdeklődése: az idei jelentkezések száma például közel a duplája a korábbi évek átlagának. Ez rendkívül pozitív fejlemény, ugyanakkor felkészülést is igényel: be kell integrálnunk őket az egyetemi közösségbe, és biztosítanunk kell, hogy megfelelő képviseletet kapjanak.

Mennyire van jelenleg lehetőség a hallgatók szélesebb körű bevonására és véleményezésére az új modell keretein belül?

Az új modell keretei között már lényegesen több lehetőség nyílik a hallgatói bevonódásra. Pozitív fejlemény például, hogy a belső működés átalakulásával rendszeres rektori menedzsment-értekezletek jöttek létre, ahol a hallgatói képviselet is részt vesz. Ennek köszönhetően közvetlen információk jutnak el a legfelsőbb vezetéshez, és a hallgatói szempontok is aktívan érvényesíthetők. A vezetés nyitott arra, hogy a hallgatókkal megoldható kérdéseket ténylegesen bevonásukkal kezelje. Ez nemcsak az érdekképviselet számára fontos, hanem minden hallgató számára előnyös törekvés az egyetem részéről, hogy minél szélesebb körben bevonja a hallgatókat a döntéshozatalba. Ennek egyik kézzelfogható példája a PhD-hallgatók támogatása: korábban havonta mindössze 140 000 forint ösztöndíjat kaptak, most az egyetem ezt 150 000 forinttal kiegészíti bizonyos feltételek vállalása esetén. Minden PhD-hallgató pályázhat erre a kiegészítésre, ami jól mutatja, hogy a hallgatói bevonás és érdekképviselet tényleges gyakorlati előnyöket is hoz.

Mit üzensz azoknak a hallgatóknak, akik még bizonytalanok vagy kevésbé aktívak az érdekképviseleti tevékenységekben? Hogyan tudnák motiválni őket?

Arra biztatom a hallgatókat, hogy minél korábban kapcsolódjanak be valamilyen közösségi tevékenységbe. Nem szükséges, hogy mindenki az érdekképviseletben vegyen részt, de aki szeretne, azt tárt karokkal várjuk. Számos lehetőség áll rendelkezésre: szakkollégiumok, versenycsapatok, öntevékeny körök, sportkörök, és még sok más. A legfontosabb, hogy utánanézzenek, érdeklődjenek, és biztosan megtalálják a számukra legmegfelelőbb közösséget. Gyakran előfordul, hogy valaki először például tankörvezetőként kapcsolódik be, majd később hallgatói képviselő lesz, később pedig rendezvénybizottsági feladatokat vállal. A gólyáknak azt üzenem: érdemes már a kezdetektől bekapcsolódniuk valahova, mert sosem lehet túl korán elkezdeni. A részvétel rugalmas: mindenki annyi időt szán rá, amennyit tud és szeretne.