Egyetemista srác vagyok, hódítani akarok!

Kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan látják a szerelmet és a párkapcsolatokat a mai egyetemista fiúk. Ákos, aki az építészkar diákja, a BME-s párok dinamikájába engedett betekintést, Martin, a mechatronikai mérnök szak hallgatója a szingliségről beszél, míg Huba, aki a gépészmérnöki szakon tanul, arról osztotta meg tapasztalatait, milyen, ha a partnered nem az egyetemünkön tanul.

Talán még mindig él a köztudatban, hogy az egyetemi évek a kalandozásokról, és nem a komoly kapcsolatokról szólnak. Igaz ez? Vágynak a srácok szerelemre az egyetem alatt?

Huba: Én úgy vettem észre, hogy vágynak rá, sok szaktársam is inkább párkapcsolatot keres, mint kalandot – persze a másik oldal  is létezik. A baráti körömben viszont határozottan azt látom, hogy a szerelem kérdését komolyan veszik, sokan már most is komoly kapcsolatban vannak.

Ákos: Szerintem mindkettőnek van létjogosultsága, de egyértelműen tartós párkapcsolatot keresnek többen. Én is tapasztaltam, hogy valakiknél a bulizós, kalandozós vonal a népszerű (fiúk és lányok esetében egyaránt), de valójában legtöbbször ők is hosszabbtávú, valós kapcsolatra vágynak. Sikeres kalandorokkal még nem találkoztam, csak olyannal, akinek ilyen szándékai voltak és mégis komoly kapcsolata lett belőle.

Martin: Nekem szinte minden barátom az egyetem alatt került az első komoly kapcsolatába, úgyhogy arra következtetek, hogy a srácok fontosnak tartják a szerelmet. Az én közegemben kalandozásokról nem hallottam.

Biztosan ti is hallottatok már sztereotípiákat a BME-s férfiakról vagy akár egy-egy szak képviselőiről. A gépészfiúk elvileg nem mossák a hajukat, az építészek meg alkoholisták. Ismertek hasonló mítoszokat?

Ákos: Szerintem ez attól függ, hogy milyen körökben mozogsz. Építészhallgatóként én is találkoztam már olyanokkal, akik alátámasztják az alkoholista feltételezéseket. A Kármánban is láttam már kevésbé normálisan kinéző figurákat… De például a VIK-es fiúcsoportoknak is van egy bizonyos aurája.

Martin: Aljas rágalom. A gépészkar védelmében elmondanám, hogy Hubával mindkettőnknek gyönyörű haja van. Az tény, hogy ha esetenként a koli ötödik emeletéről kiszabadul valaki, akkor előfordulhat, hogy három hónapja mosatlan haja van és legalább ennyi ideje Monster-függőséggel maradt ébren.

Huba: Bár léteznek ezek a sztereotípiák, nem tartom őket igaznak. Számtalan olyan ismerősöm van, aki nem illik bele ezekbe a mítoszokba, a VIK-ről is van olyan haverom, aki mindennap úgy van felöltözve, mint egy politikus.

Hol a legkönnyebb ma ismerkedni szerintetek? Online vagy offline?

Huba: Szerintem a randizás alapja a közös célok és érdeklődés, amihez a BME vagy az öntevékeny körök jó alapok. Az offline ismerkedésnek is megvannak az előnyei. A bulihelyeket mondjuk nem tartom ideálisnak, mi oda mindig csak azért járunk, hogy a barátainkkal szórakozzunk.

Martin: Én még senkit nem ismertem meg online. Elsőnek könnyűnek tűnhet, de utána nehézség annyira jól textelni, hogy ne látszódj hülyének. Ez nem egy olyan formátum, amiben átadható az érzelmi vonal.

Ákos: Szerintem az online ismerkedés az esetek nagy részében tévút. Sokkal jobb személyesen, barátokon keresztül ismerkedni. Teljesen idegenekkel már nehezebb a helyzet, a férfiak ritkán mennek oda csak úgy nőkhöz elkérni az elérhetőségeiket.

Ma elvárás még, hogy a fiúk kezdeményezzenek?

Martin: Szerintem még mindig társadalmi elvárás. Kicsit egyetértek vele, a fiúnak kell kezdeményeznie, de előtte szükségük van apró utalásokra a lányoktól. Sokkal magabiztosabban lehet odamenni egy lányhoz, ha előtte látszott rajta, hogy nyitott és esetleg nem utasítana el.

Huba: Ez teljesen szubjektív, a lánytól függ. Valakinek fontos, hogy a fiúk kezdeményezzenek, valaki magától odajön. A barátnőmnél mondjuk én kezdeményeztem. Suli után elhívtam egy randira, tésztát ettünk és ő nem fejezte be. A mai napig bennem van, hogy azt a tésztát megehettem volna. Egyébként azt is meg kell tapasztalni, hogy elutasítanak. Meg kell tanulni elfogadni és kezelni azokat a helyzeteket is.

Ákos: Én kezdeményezős voltam, de nincs semmi bajom azzal, ha lányok jönnek hozzám. Jól esik az embernek egy-egy ilyen alkalom.

Mi az első dolog, ami megfog valakiben?

Ákos: Legelőször a külső.

Martin: A huncutság. Nyilván nem szeretnél magad mellé valakit, aki egy sztoikus ókori szobor.

Huba: Lehessen vele jókat beszélgetni. Ne kelljen a témákat keresgélni, csak menjen és menjen a beszélgetés.

Mi a legfontosabb kvalitása egy lánynak?

Ákos: Az, hogy együtt tudjatok nevetni, de a komoly témákról is tudjatok beszélni. Ha úgy van, akkor együtt sírni. Fontos az is, hogy a páromnak legyen valamilyen ambíciója, lelkesedjen valamiért, mert szerintem az nagyon vonzó.

Huba: Empatikus legyen és megértő. A jelenlegi kapcsolatomat is azért érzem erősnek, mert megkapom ezt a támogatását. Átsegít a nehézségeken. Rettentő durva a fejlődés, amin keresztül mentem a hat évünk alatt, és ez a páromnak is köszönhető.

Martin: Kicsit közhelyes, hogy „azért szeressen, aki vagyok”. Nyilván szóljon, ha valamilyen idegesítő szokásom zavarja, akkor megpróbálhatok változtatni. De legyünk mindketten nyitottak és készek a változásra.

Előny vagy hátrány, ha a barátnőd/barátod egyetemtárs? Mi a legjobb és legrosszabb része?

Ákos: A legjobb része annak, ha egy egyetemre jártok az, hogy a szünetben is össze tudtok ülni egy kávéra vagy egy ölelésre, lyukas órákban tudtok együtt ebédelni. Mi például együtt jártunk squasholni az SK-ba. Rosszat nem tudnék mondani.

Huba: Mi nem járunk egy egyetemre. A barátnőmnek például hozzá kellett szoknia, hogy nem csak lébecolok vagy rosszul tanulok, hanem tényleg sok energiát kell belefektetni az egyetembe. A másik pedig, amit Ákos is említett, hogy nagyon hiányzik az a plusz kis idő is, amit nem tudunk hozzátenni egymás „időzsákjaihoz” a suliban.

Mit tanultatok magatokról azóta, amióta kapcsolatban vagytok / szinglik vagytok?

Martin: A szingliség arra tanított, hogy nem csak lányokkal lehet jót táncolni. Viccet félretéve, meg kell tanulnom, hogy érdekes lehetek akkor is, ha éppen egyedülálló vagyok.

Huba: A közös időtöltés fontossága. Tizenhét évesen – amikor összejöttünk – még nem figyeltem rá annyira, mint a párom, de mára bennem is kialakult rá az igény. Teljesen máshogy állok a párkapcsolatokhoz, az értékrendem is megváltozott a kapcsolatunk alatt.

Ákos: A jelenlegi kapcsolatom elején nehéz volt, hogy egy másik emberhez kell alkalmazkodnom, akár idő, akár programok terén. Utólag úgy érzem, nagyon énközpontú voltam ezekben, de szerencsére (vagy remélem, hogy) ez megváltozott. A másik az érzelemkifejezés. Emlékszem, hogy a barátnőm egy ideig mohának hívott, mert annyira nem tudtam kifejezni magam. Manapság is nehéz, de ebben fejlődtem. Vagy kérdezzük meg a barátnőmet.

Mi hiányzik leginkább a másik „oldalról”?

Martin: Az, hogy nem kérdés, hogy kivel töltöd az idődet, nyilván együtt csináltok mindent. Kinyílnak az olyan lehetőségek, amiket pároknak reklámoznak, mint a korcsolyázás vagy a kávézgatás, amiket egyedül csak részegen csinálnék.

Huba: Most már nem vágyom ilyenre, de volt olyan időszakom, amikor hiányzott a szingliség. Akkor ezt valahogy kiéltem, vagy kezeltem, de szükségem volt arra az időszakra, hogy jobban értékeljem a mostanit.

Ákos: Én mindig olyan voltam, aki szeret egyedül lenni és a saját dolgával foglalkozni. Mióta összeköltöztünk a párommal, nincs olyan, hogy teljesen egyedül vagyok. Nekem nem a szingliség hiányzik, hanem azok a magányos órák, amikor nem kell aktívan figyelni a másikra. Tudatosan kell keresnem az egyedüllétet, mert mindenkinek szüksége van rá.

Hisztek abban, hogy van igazi? Vagy minden kapcsolat munka és kompromisszum?

Ákos: Szerintem a kettő együtt az egészséges kapcsolat. Létezik „az igazi”, de az igazival is van munka és kompromisszum. Ami nem létezik, az a tökéletes, mesébe illő pár – a valós életben ha valakit igazán szeretsz, akkor munkát fektetsz a kapcsolatotokba.

Huba: Én is így gondolom.

Egy életben egy igazi van?

Huba: Ez már érdekesebb kérdés… Szerintem minden életszakaszban változhat, hogy ki a legmegfelelőbb partner mellénk. Mindegyik „igazi” kicsit azzá formált, aki lettem, vagy akivé válok.

Martin: Szerintem nincs olyan, hogy az egész életedben egy lelkitársad van és senki más… Egy párkapcsolat minden esetben csapatjáték, az én szememben az lesz az „igazi”, aki a kapcsolatunkba fektetett munkával ezt eléri. Együtt csinálunk egymásból igazit, ha ez így érthető.

Huba: A párkapcsolat olyan, mint a tehetség. A tehetség 20-30%-ot tesz ki az összeeredményből, ugyanúgy, mint a klikkelés egy párkapcsolatban. A maradék viszont meló, és csak akkor fog működni, ha beleteszed az energiát.

Meg tudjátok fogalmazni, hogy hol a kompromisszum és az önfeladás között a határ?

Martin: Kompromisszumról mindig lesz szó egy kapcsolatban. Az önfeladást nem érzi rögtön az ember.

Huba: Az önfeladás az egyik legrosszabb dolog, ami történhet egy kapcsolatban. Szerintem az abszolút negatív, ha tudatosan önfeladod magad.

Tudatos döntés ez?

Huba: Nem tudom. „Áldozatokat hozunk” egy egészséges kapcsolatban, de „saját magunkat” nem veszítjük el.

Ákos: Szerintem az az önfeladás, amikor olyasmit adsz fel, ami téged meghatároz. Ami olyan szerves része a személyiségednek, hogy ha elveszted, akkor más ember is leszel. Ez egy hosszabb folyamat időben. Ha mindig az egyik fél felé húznak a kompromisszumok, akkor azok kompromisszumok?

Milyen más elvárásokkal szembesültök férfiként egy kapcsolatban?

Martin: A fizetéssel.

Huba: Igen, az én páromnak is jól esik, ha néha csak én fizetek. Nekem is jó érzés, hogy gondoskodom róla.

Ákos: A másik nagy társadalmi elvárás, hogy „megrendíthetetlenek” legyünk – például ne sírjunk. A férfi mindig védje meg a párját – például a méhecskétől.

Martin: Emberről emberre, lányról lányra változik. Biztosan vannak olyan lányok, akiknek az a szimpibb, ha „keményebbnek” mutatja magát a fiú. Ha csak az első randira gondolunk, akkor is jobban bejön nekik, ha nem vagy obsessiven szerelmes.

Huba: Pedig az egyik legfontosabb, hogy a férfi is érzelmileg megnyíljon a párjának. Ha azt mondjuk a férfiaknak, hogy ne sírjanak, azzal azt üzenjük, hogy ne fejezzenek ki érzelmet. Én nem vagyok sírós típus, de direkt figyelek rá, hogy beszéljek az érzéseimről a páromnak.

A fiúk kevesebbet beszélnek a kapcsolatukról, mint a lányok?

Martin: Én mindenkinek nyavalygok, nincsenek bennem ilyen gátlások. A fiúk között szerintem ez tök jó bizalmi program – csak megbeszélni, hogy kivel mi történik, hogyan alakulnak a szerelmek.

Ákos: Nem tudom, hogy a lányok mennyit beszélgetnek erről, de én szeretek a barátaimnak jókat (és ha kell, a rossz dolgokról is) mesélni. Talán az a legfontosabb, hogy mindent először a párunkkal beszéljünk meg. Utána bárkinek mesélhetsz, akinek jól esik, csak ne a lány háta mögött tedd. Ne mástól hallja vissza, hogy problémáid vannak vele.

Huba: Szerintem meg inkább az a fontos, hogy megbeszéld vele. Az már részletkérdés, hogy először vele kommunikálsz-e, vagy egy havernak öntöd ki a lelked. A sorrend nem számít.

Van lányok és fiúk között barátság?

Ákos: Szingli lányok és fiúk között nincs szerintem.

Huba: Előfordult olyan, hogy én már párkapcsolatban voltam, egy jó barátnőm, akivel akkor megismerkedtem, viszont nem. Azóta is jóban vagyunk, nem számított, hogy ő szingli, semelyikünk sem gondolta tovább és azóta ő is boldog párkapcsolatban él.

Martin: Nekem is vannak lány barátaim, és nem hiszem, hogy máshogy tekintenénk egymásra jó barátoknál. Teljesen működik.

Mi a szerelem nektek?

Huba: Feltétlen elfogadás. Vagy feltétlen szeretet? Olyannak szeret, amilyen vagy, nem akar gyökeresen megváltoztatni.

Martin: Valami olyan megfogalmazhatatlan, időben felépülő érzés, ami arra késztet, hogy mindenféle baromságot csináljak (érte). Valami olyan kötődés, ami megnyugtat, hogy minden nehézséggel együtt is rendben lesztek.

Ákos: Biztonság, kényelem, gyengédség és izgalom, megértés, türelem, érintés, nevetés, csipás szemmel a reggeli mosoly.