Tanítás, tanulás és OHV siker

Hallgatóként minden félévben esélyt kapunk értékelni oktatóinkat és tantárgyaikat. Az OHV kérdőív kitöltésével nem csak tárgyfelvételünket könnyítjük meg, de leadott pontjaink alapján rangsorolják az egyetem oktatóit is. A 2024/25-ös tavaszi félév során Döbrentei Sándor, a gép- és terméktervezés tanszék doktorandusza az OHV lista élére került. A vele folytatott beszélgetés után nem is volt kérdés, hogy mivel nyerte el a hallgatók szimpátiáját. 

Mikor kezdted a tanítást?

2023-ban jöttem vissza az egyetemre a doktori képzésre és akkor kezdtem a tanítást is, ezzel kezdődött ez az egész. Előtte semmi tapasztalatom nem volt benne, a doktori fokozathoz pedig szükség van rá és így jött a képbe az oktatás.

Milyen érzés volt belerázódni a tanításba?

Az első órámon nagyon izgultam. Furcsa volt átállni a katedra másik oldalára. Emlékszem, hogy bementem a terembe, és figyeltem ahogy szállingóznak be a diákok. Mindenki elfoglalt egy helyet, én pedig eközben még az utolsó gondolataimat szedegettem össze. Nehéz volt elkezdeni, aztán szépen lassan, ahogy bemelegedtem, úgy jött magától az egész. Láttam, hogy ők is nyitottak az egészre és könnyebbé vált ezután. Ma már nem vagyok annyira lámpalázas.

Mennyien vannak ezeken az óráidon?

A gépszerkesztés alapjain 36 fő van. A CAD alapjaiból kettő 24 fős kurzus volt. A gépelemek labor ketté van bontva, tehát 12-14 fő van egyszerre bent. Két bontásban vannak, a 2×45 perc el van nekik darabolva. Én előadást nem tartok, szóval 36 főnél többen nincsenek az óráimon. Ezek mind gyakorlati órák.

A kis létszám, a családias légkör segít a hallgatókkal való kapcsolódásban? 

Persze, abszolút. De az idő az mindig szűkös, így nem jut annyi idő egy hallgatóra, amennyit szeretnék. Egy hallgatóra kb. 2 perc jut, ami iszonyatosan kevés. Soha nem férünk bele az időbe, mindig rá szoktam húzni az órára, és erre gyakran igény is van.

Van konkrét módszered arra, hogy megtaláld a hallgatókkal a közös hangot vagy természetesen jön a dolog?

Természetesnek nem mondanám, de próbáltam mindig a visszacsatolásokra hagyatkozni. Az OHV-n azon kívül, hogy pontoznak, lehetőség van szöveges értékelésre is. Ott le szokták írni, hogy mi a hallgatók számára a pozitívum. Ha az ember fejlődni szeretne, akkor ezekre építkeznie kell, vagy ezekre nagyobb hangsúlyt kell fektetnie.

Hogyan éred el, hogy gördülékenyebb legyen a kommunikáció a hallgatókkal, hogy merjenek kérdezni? 

Mindig azzal kezdek, hogy megteremtem velük a tegezőviszonyt. Nem vagyok híve a magázódásnak. Sokkal egyszerűbb így a kommunikáció, és oldja a feszültséget. Ha azt érzik, hogy túl nagy a távolság, akkor nem mernek kérdezni. Egyszer megkérdeztem tőlük, hogy van-e valakinek kérdése, de a 36 hallgatóm csendben maradt a teremben. Majd megkérdeztem, hogy ki az, aki nem mert kérdezni, és akkor felrakták 22-en a kezüket. Ezután elindult a kérdezés.

Talán nincs akkora korkülönbség közted és a hallgatók között, mint más tanárok esetében, ez mennyire segít? 

Korban nem nagy a különbség, viszont generációban igen. Ők már teljesen más világban nőttek fel, mint én. Egyre nagyobbak a generációs szakadékok közöttünk, de azért még sikerül megtalálni a kapcsolódási pontokat. Nyilván nincsenek nagy poénkodások, de próbálom velük tartani a közös hangot. Valamilyen szinten a távolságot is tartom, mert ha nagyon közvetlen lesz a kapcsolat, az sem előnyös. 

Melyek voltak azok a vélemények az OHV-ban, amikre építened kellett?

Negatív véleményt nem kaptam. Régebben a pontszámban is a három volt a legkevesebb. Akkor azt nagyon sajnáltam, hogy ahhoz a pontszámhoz nem írtak véleményt. A három pontot elraktam a zsebbe, tudtam, hogy valakinek valami nem tetszett, de sajnos azt nem, hogy mi? Azonban a jó véleményekre is lehet és kell építeni.  Ha megkapod, hogy valaki az előző félévhez képest motiváltabb lett, mert jó oktatója voltam, vagy hogy összhangban van a számonkérés a leadott anyag mennyiségével, jó a kommunikáció, gyorsan reagálok a házi feladatokra, bármikor lehet tőlem kérdezni, az mindig megerősít. Ezek azok a pontok, amiket a továbbiakban is meg kell tartanom, sőt erősítenem kell.

Mi jellemzi a tanítási stílusodat?

Igyekszem nagyobb hangsúlyt fektetni azokra a dolgokra, amik gyakori hibák a számonkérések során, amikor zárthelyi van vagy házi feladat, akkor a közös hibákat újra átbeszélem a hallgatókkal, hogy később ne jöjjön újra elő. Én az iparból jöttem vissza doktorálni, így van ipari tapasztalatom. Igyekszem gyakorlatiasabbá tenni az órákat. 

Tudom, hogy az oktatási időszak elején az emberek csak darálják be az alapozó tárgyakat – egy kis matek, egy kis gépelemek, egy kis mechanika – de számukra még nem kapcsolódik össze ez az egész, csak tudják, hogy le kell belőle vizsgázni. Vizsgára meg is tanulják, de aztán el is felejtik, mert az agyuk nem tudja a megtanult anyagot mihez kapcsolni. Később jönnek az önálló feladatok, a szakdolgozat és akkor rájönnek, hogy az alapozó tárgyak anyagait hogyan lehet együtt használni. Csak ez kicsit későn jön el. Én mindig próbálom már az elején elmagyarázni, hogy a dolgoknak a gyakorlatban milyen formában van jelentősége. 

Gondoltad volna valaha, hogy tanítani fogsz? 

Ha valaki 20 évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy tanítani fogok, főleg a Műegyetemen, akkor jó nagyot nevettem volna rajta.

Mi a véleményed az OHV-n elért eredményeidről és az idei sikerről? 

Az első évben még nem foglalkoztam vele. Tudtam, hogy ilyen van, de még akkor rázódtam bele a rendszerbe. Azóta viszont folyamatosan figyelem, és reagálok a vélemények mentén.

Most nyáron láttam, hogy az első és második hely nagyon szorosan alakult, de végül első lettem. Nagyon boldog vagyok az eredmény miatt. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy Svantnerné Dr. Sebestyén Gabriella tanárnőnek, azért volt 129 véleményezése az én 37-temmel szemben. Őt egy sokkal reprezentatívabb minta hozta föl a második helyre, és ő is volt már a Műegyetem legjobb oktatója, nem is olyan régen. 

Van olyan tanári pályához köthető cél, amit el szeretnél itt érni?

Szeretnék előadást tartani, akár idegen nyelven is, azért, hogy tudjak fejlődni. Attól függetlenül, hogy mennyire jól érzem magam az oktatásban, az egyetemi hierarchián belül vannak céljaim, hogy képes legyek a ranglétrán feljebb lépni. 

El tudod képzelni, hogy a tanítás hosszú távon is az életed része maradjon?

Abszolút. Szeretném, hogy így legyen. A doktorira is azért jöttem vissza, mert kutatómunkával is szeretnék foglalkozni és most is ez a fő cél. Az oktatás viszont jól kiegészíti ezt az egészet, teljesen más világ. Sokaktól hallom, hogy azért jó az oktatás, mert ha zsákutcába jut a kutatásod, akkor mindig van valami, ami felráz, kiemel a mélyből. Félrerakod a dolgot pár napra, a tanítással foglalkozol, kicsit pihen az agyad, érlelődnek a gondolataid és jön egy új ötlet. Szóval emiatt a kettőt együtt tudom elképzelni. Nem adnám fel a kutatás miatt
az oktatást.