BME X (IT + AI)

A mesterséges intelligencia egyre gyorsabban épül be az egyetemi oktatásba és a mindennapi rutinba, miközben az intézményeknek az adatvédelem, az információbiztonság és a technológiai fejlődés kihívásaival kell lépést tartaniuk. A BME-n jelenleg többek között az AI használatának szabályozásán, az egyetemi infrastruktúra fejlesztésén és a hallgatók, oktatók számára elérhető digitális lehetőségek bővítésén dolgoznak. Magó Andrást, egyetemünk informatikai igazgatóját kérdeztem arról, hogyan állnak ezek a folyamatok.

A bme.hu-n júliusban megjelent egy cikk, amiben Ön azt nyilatkozta, hogy mindannyiunknak szüksége van MI-képzésre. Kire gondolt pontosan?

Az informatikai területnek a lehetőségeket kell megteremtenie arra, hogy a hallgatók, oktatók és az egyetemi munkatársak egyaránt fejlődhessenek, nem a konkrét képzéseket kell tudnia biztosítani. Húsz évvel ezelőtt az Excel sem volt alapkészség, akkor azzal kellett megismertetni az egyetemi polgárokat; most az új történet az AI. Ahhoz, hogy hatékony eszköz legyen az AI-nyújtotta lehetőség az egyetemi működésben, tudatosan kellene irányítani az ehhez kapcsolódó képzéseket – jelenleg ezeknek a technikai feltételein és keretein (pl. licencelés) dolgozunk.

El tudja képzelni, hogy a BME egyes tárgyaknál kötelezővé teszi az AI használatát, mert enélkül a hallgatók a munkaerőpiacra már hátránnyal érkeznének?

Az akadémiai területet nem ismerem kellőképpen, ezért ebben a kérdésben csak a saját véleményemre tudok hagyatkozni. Az AI használatának képessége szerintem nem megkerülhető a munkában. Négy-öt év múlva már nem az lesz a kérdés, hogy akarjuk-e használni, hanem az, hogy mennyire és mire. Versenyképességi szempontból szerintem fontos szerepet játszik már ma is az üzleti élet több területén. Az egyetemnek – mint intézménynek, mint technológiai tudásközpontnak és mint kutatási műhelyek számára keretet adó szervezetnek – biztosítania kell az AI rendszerszintű, szervezett és szabályozott használat lehetőségét és az alap folyamatokba való beépülését. Egyes cégeknél az AI-típusú operáció nagy arányú hatékonyságnövelést eredményezhet, elsősorban persze mechanikus és adminisztratív területeken.

Hogy lehet elkezdeni az AI szabályozását? Mire figyel ilyenkor egy szakember?

A szabályozás inkább biztonsági, dokumentációs és adatvédelmi kérdésekről szól – van európai uniós szabályozás, illetve magyarországi, 2025 őszén elfogadott LXXV. törvény, melyről Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter is kiemelte nemrég, hogy ehhez alkalmazkodnunk kell. Nekünk tehát a keretrendszert szükséges szabályoznunk annak érdekében, hogy szerzői jogi és adatvédelmi szempontból is megfeleljünk az előírásoknak (egyetemi és személyi szinten is).

Lehet olyan AI-szabályzatot alkotni, amely nem válik fél év alatt technológiailag elavulttá? 

A szabályzat jogi és adatvédelmi értelmében igen, hiszen az nem technológiai szintű kérdés, így mindegy, hogy éppen milyen modellről vagy technológiáról beszélünk az AI fogalmi rendszeren belül. Akadémiai és technológiai szempontból már nem biztos, hogy ilyen egyszerű a helyzet, ott rugalmasan kell tudni kezelni a (jelenleg is) nagyon gyors változásokat.

Milyen lehetőségei és korlátai vannak jelenleg annak, hogy az AI-t az egyetemi oktatásban szélesebb körben használják?

Az látszik, hogy az egyetem különböző tanszékei, kutatási intézményei és projektjei is foglalkoznak AI-technológiákkal. Erről tavasszal készült egy felmérés a BME-n; akkor 40-50 olyan projekt volt az egyetemen, amely mesterséges intelligencia használatával összefüggő kutatással foglalkozik. Nekünk keretet kell biztosítanunk arra, hogy az oktatók opcionálisan beépíthessék az AI-t a tantárgyaikba. Ebben persze van pénzügyi és technológiai kérdés is, miközben figyelembe kell vennünk a szabályozási szempontokat. A rektor úr kezdeményezésére létrejött egy olyan munkacsoport, amely ezeket a folyamatokat irányítja, felügyeli és támogatja.

Mit jelent pontosan az adatvédelem, amikor AI-eszközöket használunk?

Ha magánszemélyként használunk AI-t, akkor bármelyik kérdést, feltöltött adatot vagy információt a szolgáltató tulajdonképpen felhasználhatja. Ez majdnem olyan, mintha egy dokumentumot feltöltöttem volna az internetre: az adat a szolgáltatóhoz kerül, amely azt a saját feltételei szerint megjegyezheti, illetve elemezheti, használhatja. Ezért nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, milyen adatokat adunk át egy ilyen szolgáltatásnak és milyen feltételek mellett.

Menjünk tovább: ha egy diák vagy oktató (például) az egyetem által biztosított Copilotot használja, amely már nem egy ingyenes, magánszemélyként használt szoftver, az már egy sokkal kedvezőbb szituáció. Az egyetemi e-mail-címmel regisztrált, diákoknak biztosított Copilot használatára ugyanis az egyetemi és az EU-s szabályok miatt szigorúbb adatkezelési keretek vonatkoznak, így sokkal jobban szabályozott, hogy mire használhatja fel az adatokat a szolgáltató. Az a cél, hogy több AI-szolgáltató hasonlóan szabályozott keretek között legyen elérhető az egyetemi polgárok számára.

Lehet bízni az AI-detektorokban?

Ez egy macska-egér harc. Az AI is egyre okosabb, aztán az AI-detektor is egyre okosabb, és így tovább – az a kérdés, hogy éppen ki mikor okosabb a másiknál. Régen a Google Translate fordításain is nevettünk, most már nem biztos, hogy észrevesszük, ha azzal fordított dokumentumot olvasunk. Egy éve az AI-chatek által adott válaszok is könnyebben felismerhetőek voltak. Be kell építenünk a napi működésbe ezeket a technológiákat segítségként, amellett, hogy folyamatos a változás és fejlődés a technológiában. A törvényi szabályozás szerint a dokumentumokon, képeken, videókon jelezni kell, hogy AI-val készültek, de emellett bizonyos területeken szükség van az AI-detektorokra is. 

Azt nyilatkozta a bme.hu-nak, hogy „elindul a szerverkapacitások fejlesztése, ez tárhelynövelést és nagyobb számítási kapacitást is lehetővé tesz majd”. Ez miért fontos, és ebből mit érzékelhetnek majd a tanárok és a hallgatók?

Jelenleg heterogén az informatikai rendszer az egyetemen, vagyis minden kar különálló költségvetéssel és különálló elképzelések mentén fejleszti a saját informatikai rendszerét. A rektor úr többször nyilatkozta, hogy szeretne egy egységes rendszert, és a tanszéki, lokális kapacitásokat megszüntetni, mert ez sem anyagilag, sem szakmailag nem hatékony. Idő lesz, mire ez összeáll, folyamatos egyeztetések, tervezések, fejlesztések zajlanak. Nem csak a központi funkciókról van tehát szó (például a Neptunról), hanem olyan kari szerverekről is, amelyeket a karok a saját adminisztrációs és oktatási területükön használnak. Az a célunk, hogy meghatározott területeken és prioritással professzionális, egységes és korszerű IT szolgáltatásokat biztosítson az egyetem az akadémiai terület működéséhez.

Az új informatikai biztonsági szabályzatnak technikai és működési következményei is lesznek az egyéni felhasználókra nézve. Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen változásokat érzékelhetnek majd a hallgatók és az oktatók?

Nagyon régi az egyetem információbiztonsági szabályzata. Szóba került, hogy az egyetemnek idővel meg kell felelnie a NIS2 szabályozásnak, tehát (emiatt is) szigorítani kell az informatikai szabályozás területén. Például az egyetemi Wi-Fi-hálózat egyrészt nagyon szabad, másik oldalról viszont nehézkes a használata – biztonsági és kockázati szempontból ezen van mit fejlesztenünk.

Nagyon erős az az erőforrástömeg, ami a hackerek oldalán van, ők is használnak AI-t, ehhez képest az egyetemi IT rendszer technológiailag és üzemeltetési folyamatokban hátrányban van. A technikai hátrányunk következménye a nagyobb kockázati szint az adatvédelmi, adatvagyon-védelmi és üzletmenet folytonosság biztosítása tekintetében. A készülő szabályozás alapot biztosít majd a szervezeti és működési fejlesztések kereteinek biztosítására, az említett kockázatok csökkentésére és kezelésére – ez mind ki fog hatni a felhasználókra is.

Mennyire reális, hogy néhány éven belül egy hallgatónak már ne kelljen különböző rendszerek – például a Neptun, a Moodle és a BME hivatalos oldalai – között navigálnia, hanem egyetlen felületen intézhessen mindent?

Ezek a rendszerek specializált rendszerek – például a Neptun egy oktatási menedzsmentrendszer. Minden funkciót egyben tudó, megvásárolható rendszer nincs a piacon – és nem is biztos, hogy ez baj. Az lehet egy irány, hogy ezeknek a célrendszereknek – amelyek önállóan biztosítják az adott funkció megfelelő működését – legyen egy olyan, interfészeken keresztül biztosítható integrációs megoldása, amely a felhasználók számára egy egységes felületet és használati környezetet biztosít. Ez összetett feladat, lépésről lépésre haladva is évek kérdése, hogy egyetlen felületen lehessen minden funkciót biztosítani.